0 - A Gnózis cikksorozat összegzése

Mi a Gnózis cikksorozat? Egy egységes „összeesküvés-elmélet”, amely megpróbálja megmagyarázni, hogy kik vagyunk, miért vagyunk itt, merre haladunk, és alapvetően miről szól ez a valóság. Ezek egyúttal a gnoszticizmus központi kérdései is, innen ered a cikksorozat címe.

A Gnózis cikkek légi térképként kapcsolnak össze olyan látszólag egymástól független szakterületeket, mint az alkímia, metafizika, gnoszticizmus, hermeticizmus, freudi és jungi pszichológia, teozófia és antropozófia, krisztusi és buddhista tanítások, Grál-tanulmányok, Frigyláda-kutatás, bibliai eszkatológia, próféciák, 2012-elméletek, mitológia, földönkívüliek, titkos fizika, és így tovább. A cikksorozat megmutatja, hogy mindezek logikailag összekapcsolhatók.

Ezen metamodell meghatározó jellemzője, hogy nem alkalmilag lett összeállítva, hanem elfogadott források és a klasszikus filozófiai hagyományok alapján készült. A következő kérdésre ad választ: „Milyen végső következtetés vonható le ezekből a forrásokból?”

Az alábbiakban összefoglaljuk a kilenc Gnózis-cikket.

1 – A Demiurgosz romlása

Ahogyan az emberi lény is felosztható testre, lélekre, elmére és szellemre, ugyanúgy lehet felosztani a Teremtést Univerzumra, Demiurgoszra, Logoszra, és Nouszra.

A fizikai univerzum a Teremtés teste. A Teremtés lelke az úgynevezett Demiurgosz (világteremtő szellem), amely nem más, mint a tér, az idő, az anyag és az energia kialakításáért, kivetítésért, és átalakításáért felelős, mesterséges értelem. Ez vakon végrehajtja a neki adott parancsokat, és fizikai megnyilvánulásokká alakítja át a magasabb metafizikai archetípusokat és energiákat.

A Demiurgosz olyan, mint egy építőipari vállalat, amely a neki átadott tervrajz szerint építkezik. A Logosz az építész, a Teremtő elméje, a magasabb univerzális értelem, amely a Nousz akarata szerint megtervezi, egyensúlyban tartja, felügyeli és beszabályozza a Teremtést; a Nousz pedig nem más, mint a Teremtés szelleme, maga a végtelen Teremtő.

Ideális esetben a Logosz a létezés tervrajzait az isteni akarat szerint rajzolja meg, majd átadja őket a Demiurgosznak, aki ennek megfelelően alakítja a valóságot. Így a fizikai valóság ideális esetben az isteni akaratot tükrözné.

Sajnos a Demiurgosznak is van saját tudata. Ez a programozható mesterséges intelligencia éteri és az asztrális energiamezőkből áll, amelyek megalapozzák és áthatják a létezésünket. Ha az isteni tartományokból származik a program, amit végrehajt, akkor minden rendben van, és az Aranykorban élünk. De ha a programot lerontják az alsóbb anyagi alapú befolyásoló hatások, akkor a Demiurgosz elkezd azért létezni, hogy csak fizikai érdekeket szolgáljon ki és állandósítson. Így a spirituális elvek és érdekek helyét átveszik a dzsungel törvényei, az önfenntartás, a ragadozás, a versengés és a manipuláció. Ekkor a világegyetem lelki börtönné vagy energiafarmmá válhat (mint ahogy azzá is vált), amelyet egy zsarnoki parazita működtet, mai nevén a „romlott” Demiurgosz.

A romlott Demiurgosz a Teremtés alsóbb egója, egy önző parazita avagy a Demiurgosz elfajzott nyúlványa, amely ragadozó törekvéseivel összhangban alakítja a valóságot. Olyan, mint egy számítógépes vírus, amely megfertőzte a valóságot, és „zombi számítógéppé” változtatta azt át. A korrupt Demiurgosz a Mátrix Irányítórendszer nagyszámítógépe.

Jelenlegi állapotukban az emberek nem tisztán isteni lények, hanem romlottak avagy bukottak. Kettős lények vagyunk, akiknek magja az isteni szellem, ez azonban igen gyakran mélyen alszik, kiszolgáltatva minket az állatias és önző alsó részünknek. Ez utóbbi különböztet meg minket a bukás előtti állapotunktól és az isteni lényektől, akiknek nem szunnyad, hanem éppenséggel teljesen aktív a szelleme.

Ahogyan a Teremtés leromlott a Demiurgosz hatására, mert az élősködő egót fejlesztett ki magában, az emberi lélekmátrix is ugyanúgy elbukott az ego és az alacsonyabb értelem megszerzésén keresztül. Az ego az emberi lélek mesterséges nyúlványa, amely kizárólag genetikai és társadalmi tényezőkből keletkezik. Ezek a tényezők egyfajta szubrutint programoznak be a lélekbe, amely kizárólag azért létezik, hogy a biológiai és társadalmi normáknak megfelelően fenntartsa magát. Így az alsóbb én egyfajta élő szerszám a Mátrix Irányítórendszerben, amely a Romlott Demiurgoszt tükrözi mikrokozmikus szinten.

De ahogyan a lélek képes kifejleszteni az anyagi tartományokkal való tartós érintkezés révén az alsóbb ént, az isteni tartományokkal való kiterjedt érintkezés segítségével ugyanúgy létre tud hozni egy felsőbb ént is. A szellem által a lélekre kifejtett hatás létrehozhat egy felsőbb ént, amely egy belső isteni személyiség, a „felébredt”, „romlatlan” vagy „igazi” önmagunk. Az igazi szentek és ezoterikus mesterek jól fejlett felsőbb énnel rendelkeznek, és leküzdötték az alsóbb énjüket. Minden ezoterikus képzési rendszer célja az, hogy felváltsa a felsőbb énnel az alsóbb ént.

Hasonlóképpen: a Nousz és Logosz által a Demiurgoszra kifejtett hatás egy egyetemes felsőbb ént hoz létre, amelyet jelen írásban Krisztusnak nevezzünk. Ez egy halhatatlan egyetemes isteni értelem, amely különböző avatarokban öltött testet a történelem során, beleértve azt a történelmi személyt is, akinek az életén alapszik Jézus Krisztus bibliai személyisége is. (Lásd a kutatási feljegyzéseimet Jézus Krisztus történetiségéről Historicity of Jesus Christ).

Krisztust a Teremtő vetítette ki, válaszul arra, hogy a Romlott Demiurgosz létrejött, és beletolakodott a dolgainkba. Ők ketten egymás ellentétei. Krisztus feladata, hogy helyreállítsa a Romlott Demiurgosz által felborított egyensúlyt, és hogy megváltsa a lelkeket, akik behullottak ebbe az elsötétült birodalomba.
A Demiurgoszt (mely úgy vetíti és alakítja a valóságot, mint ahogyan a számítógép generálja egy virtuális játék világát) tehát két ellentétes végénél fogva rángatják az isteni és ördögi erők. A létezésünk – és a saját belső lényünk is – pedig ezen két erő átfedéséből vagy keveredéséből keletkezik. Az ellentétes erők között zajló kötélhúzásból ered az általunk ismert történelem, és ezért halad az idővonalunk is a megjövendölt irányba.

2 – A Bölcsek Köve

A Demiurgosz a világegyetem lelke, és – hasonlóan a mi lelkünkhöz – éteri és asztrális energiamezőkből áll. Az éteri energia olyan finom energia, amely a kvantumjelenségek valószínűségét befolyásolja; mindennapi világunk erre a kvantumszintre épül, és a kvantumszinten bekövetkező változások lépcsőzetesen egymásra halmozódva jutnak fel a mindennapi látható jelenségek szintjére. Az asztrális energiákban lévő archetipikus esszenciák pedig megszabják az irányt, amerre az éteri energia megváltoztatja a fizikai állapotot. A Demiurgosz világot alakító tevékenysége ezekből a jellemzőkből következik.

Az éteri és asztrális energiák manipulálásával tehát befolyásolni lehet a Demiurgoszt, és megfelelő összetettség és intenzitás alkalmazásával a fizikai valóságot is. A Demiurgosz bizonyos módon helyileg átprogramozható, és ezáltal megváltoztatható az anyag, az energia, a tér és az idő. Ez az alapja annak, amit ezentúl „demiurgikus technológiának” hívunk. Ez a technológia megváltoztatja a valóság alatt rejtőző éteri és asztrális „mátrixkódot”, és ezzel átalakítja a valóságot. A demiurgikus technológia magasabb szintű alkalmazásával bizonyos korlátok között szilárd tárgyak és étel varázsolható elő a semmiből, megváltoztathatók egy táj földrajzi jellemzői, és átírhatóvá válik az idővonal.

A Bölcsek Köve jó példa az alacsonyabb szintű demiurgikus technológiára; ez olyan fizikai anyag, amelyet hatalmas koncentrációjú éteri energiával itattak át, majd pedig az arany vagy az ezüst asztrális esszenciájával árnyalták. Atomi szinten képes például a fémek transzmutálására – egyéb csodás tulajdonságok mellett.

A Bölcsek Köve „a Munka” elnevezésű folyamatban keletkezik, amelynek vannak ugyan metafizikai analógiái, de a leghatározottabb mértékben laboratóriumban végzett fizikai eljárásról van szó. A folyamat számos változatban létezik, az alapreceptet Hermész Smaragdtáblája ismerteti. Röviden: a folyamat egy sóoldattal kezdődik, amelyet harmatból, tölgyfán átszűrt esővízből, vagy akár emberi vizeletből készítenek. A víz és a só ugyanis kiválóan képes hordozni az éteri energiát. Ezt az anyagot melegben és biológiai folyamatokban megrothasztják, hogy megnöveljék az életerejét avagy éteri energiatartalmát. Ez begyújtja a „titkos tüzet” (életerőt), amelyet utána már csak tomboló pokoltűzzé kell szítani. A lepárlások sorozatában, amikor is párlatot visszaöntik a maradványokra és leszűrik, tovább növekszik az éteri energia, és az oldatban jelenlévő szilárd anyagok egyre jobban telítődnek éteri energiával. Végül ez az éteri koncentráció elég nagy lesz ahhoz, hogy kvantumszinten feloldja az oldatba kevert aranyat vagy ezüstöt, és az oldat átvegye az arany vagy ezüst asztrális eszenciáját. Néhány további lépésben a desztillált terméket egy üveges szilárd anyaggá finomítják, ami nem más, mint a Bölcsek Köve.

A Bölcsek Kövének gyártása nagyon bizonytalan kimenetelű folyamat, mert a kémiai szempontokon túl demiurgikus tényezőket is figyelembe kell venni. A végeredményt befolyásolja a helyi környezet éteri és asztrális energiájának koncentrációja, illetve minősége is – ezek viszont függenek az évszaktól, a helytől és az eljárást végző személy természetétől. Így habár két személy külön-külön ugyanazt az eljárást végzi, mégis előfordulhat, hogy az egyiknek sikerül, a másiknak pedig nem. A sikert vagy kudarcot meghatározó rejtett változók pontos ismerete nélkül csak drága és hosszadalmas, buktatókkal teli próbálkozásokkal lehet eljutni a Kő előállításáig. Még a modern alkimisták leghíresebb képviselőjének, Fulcanellinek is három évtizedébe tellett, míg végül siker koronázta a próbálkozásait.

A Bölcsek Kövéről azt állítják, visszafordítja az öregedést, lehetővé teszi az ólom vagy higany transzmutációját arannyá vagy ezüstté, és ha tovább finomításokkal megsokszorozzuk a hatóerejét, akkor kimeríthetetlen, ragyogó fény támad belőle. Ha lenyelik, a Kő éteri energiája olyan mennyiségben adódik hozzá az emberi lélekhez, hogy tisztánlátó képességek nyilvánulnak meg az emberben. Ha azonban olyan valaki nyeli le, aki nem tisztította meg a lelkét és nem szerzett elégséges ezoterikus ismereteket, azt kockáztatja, hogy megőrül vagy elmebajossá válik, mert felerősödnek benne a lelki hiányosságok.

A Bölcsek Köve tehát példának tekinthető az alacsonyabb szintű demiurgikus technológiára, melynek során a szilárd hordozóban koncentrálódott éteri és asztrális energiákkal látszólag csodás hatásokat érnek el (vagy inkább csak nagyon valószínűtlen hatásokat; ne feledjük, az éteri energia a valószínűségeket változtatja meg). Felmerül a kérdés, hogy mi történne akkor, ha a Követ sokkal nagyobbra és milliószor erősebbre készítenék? Milyen „csodákra” lenne képes, milyen hatalommal rendelkezne?

3 – A Szent Grál

A Grál nem egy mágikus csésze, amelyből Jézus ivott, és nem is egy arany tál, amelyen Keresztelő Szent János levágott fejét tartották. Ezeket csak a középkorban találták ki, hogy a vallási szimbolika segítségével újrafogalmazzák a gnosztikus ismereteket, és megnyugtassák vele az egyházat.

A valóságban a Grál egy mágikus kő volt, amely fizikai valósággá tudta változtatni a gondolatokat. Látnoki értelemmel rendelkezett, amely révén emberfeletti őrzői végre tudták hajtani az isteni akaratot.

A Grál-történet Wolfram von Eschenbach által közölt változata szerint „az égből aláhullott” kő volt, vagy inkább egy csapat „angyal” hozta a Földre, akik semlegesek maradtak, amikor „Lucifer” háborút indított Isten ellen. Más szóval, ez egy földönkívüli tárgy, amelyet úgy hoztak erre a bolygóra, és az elit származású emberekre bíztak.

A Grál Kő a magasabb szintű demiurgikus technológiát képviseli. Amellett, hogy képes mindent megtenni, amit a Bölcsek Köve tud, ételt is teremt a Grál lovagok számára; elég csak egyszerűen elképzelniük, hogy mit kívánnak. Akik ránéznek a Grálra, megfiatalodnak, és nem öregednek tovább. A legtökéletesebb anyagként írták le, amely mintha egy másik paradicsomi világból származna. A Grál is erős fénnyel ragyogott, és szükség szerint tűnt el, illetve jelent meg. Akik nem voltak lelkileg beavatva, nem érzékelték, tehát a fizikai valóság küszöbén létezett. És úgy tűnt, hogy a Grálnak saját akarata van, mintha élne.

Ezek a tulajdonságok akkor érhetők el, ha egy olyan anyagot, mint a Bölcsek Köve, tovább finomítanak és sokkal magasabb erősségi szintre emelnek. A Grál nem csak amorf éteri és asztrális energiákkal volt átitatva, hanem olyan nagy töménységben és elrendezésben tartalmazta ezeket az energiákat, hogy valóságos lélekkel rendelkezett.

A Grál Kőnek tehát lelke volt. Mivel olyan isteni parancsokat közölt, amelyek a sötét erők és a romlott Demiurgosz működését ellensúlyozták, ez a lélek vagy maga a Krisztusi értelem, vagy annak valamilyen kiterjesztése volt. Másképpen megfogalmazva, a Grál Kő a Demiurgosz távoli számítógépes terminálja volt. A Grál lovagok kapcsolódni tudtak a segítségével a Demiurgosz isteni kiterjesztéséhez, más néven az Univerzum felsőbb énjéhez, a Krisztushoz.

De mi történik, ha a Grál kő önző indítékú emberek kezébe kerül? Akkor valami mást idéznek elő a Kő segítségével, és pontosan ez történt az ókori Egyiptomban.

4 – A Frigyláda.

A Frigyláda egy kívül és belül arannyal bevont faláda volt, tömör arany fedéllel, amelyen két szárnyas aranyfigura nyugodott. Kr. e. 1550 körül készítették Egyiptomban, hogy egy természetfeletti kőszerű ereklyét tároljanak és szállítsanak benne. Ez a földönkívüli eredetű tárgy, melyet a továbbiakban „Frigyláda Kőnek” hívunk, korábban a Nagy Piramisban pihent, és annak a központi erőforrásaként működött.

Kr. e. 1628-ban Egyiptomot idegen sémi hódítók (a hikszoszok) szállták meg. Évtizedekig uralták Alsó (Észak-) Egyiptomot, míg végül Kr. e. 1550-ban kiűzték őket. A menekülők az erre a célra épített Frigyládába rejtve magukkal vitték a Frigyláda Követ, és az általa nyert hatalom segítségével végigfosztogatták az utat észak felé. Végül letelepedtek Észak-Kánaánban, a mai Libanonban, ahol egybeolvadtak a föníciaiakkal. A Frigyládának a föníciaiak által épített megalitikus templom adott otthont, ezt nevezték Salamon templomának, és kortársa volt annak a templomnak, amelynek híres megalitikus kövei ma Baalbekben találhatók.

Ez a föníciai-hikszosz birodalom a kor egyik legerősebb és leggazdagabb birodalmává vált, északon a mai Törökországig, délen pedig Jemenig terjedt. Ők képezték az ókori Izrael születését leíró bibliai elbeszélés történelmi alapját.

Hatsepszut egyiptomi királynő kortársa volt ezen birodalom vezetőinek, és csatlakozott hozzájuk. A királynőt féltékeny unokaöccse követte fáraóként a trónon, aki katonai hadjáratokat indított Észak-Kánaánba, és sikerült kirabolnia Salamon templomát, így a Frigyláda Kő visszakerült Egyiptomba.
A Kő több nemzedéken keresztül ott is maradt, egészen az Ehnaton fáraó uralkodását követő időkig. Kr. e. körülbelül 1350-ben, egy Osarseph nevű pap, akit a Frigyláda Kő működtetésének művészetére képeztek ki, sikertelen lázadást szított az Ehnatont leváltó egyiptomi hatalmi erők ellen. Ez a pap ellopta a Frigyláda Követ, héber követőivel együtt elhagyta Egyiptomot, hogy Kánaánba szökjön, és a mai Izrael területén telepedjen le. Ez a pap volt a bibliai Mózes.

A Frigyláda rendkívül erős éteri és elektromos energiamezővel rendelkezett. Csak egy bizonyos vérvonalból származó, különleges eljárásokra kiképzett emberek tudták biztonságosan kezelni, míg másokat halálra sújtott a belőle kiszabaduló energia, ha túl közel mentek hozzá, vagy pedig az intenzív sugárfertőzésre hasonlító fekélyek keletkeztek rajtuk. A Frigyládát körülvevő izzó energiamező neve Sekina, vagyis az Úr dicsősége volt. A Frigyláda összes bibliai leírása és a tulajdonságai is arra utalnak, hogy a Frigyláda egy óriási éteri erejű földönkívüli tárgy volt – és úgy tűnt, hogy saját értelemmel is bírt.

5 – Mózes visszaélt a demiurgikus technológiával

Úgy tűnt, hogy a Frigyláda Kő saját értelemmel bírt, ezt nevezték az Ószövetségben Jahvének vagy Izrael Urának. Ez az értelem egy elmebeteg élősködő volt, igazából a Romlott Demiurgosz megszemélyesített kiterjesztése.

Ugyanúgy, ahogy a Grál Kő a Krisztusi értelem távoli terminálja volt, a Frigyláda Kő a Romlott Demiurgoszhoz nyújtott kapcsolatot. Hogy történhetett ez meg? A mózesi papság Egyiptomban fekete mágiára használta a Frigyláda Követ, hogy felszabadítsák magukat az Ehnatont leváltó, és őket elnyomó egyiptomi hatalmi struktúra alól. Lényegében szerződést kötöttek egy démoni erővel. Elképzelhető, hogy a Nagy Piramist – ahogyan a Sínai-hegyen lezajló események bibliai leírásából kiderül – a Kő átprogramozására használták, lehetővé téve hogy egy másik értelem kerítse azt a hatalmába.

Osarseph lázadása elbukott, ezért az „Úr” kivezette őket Egyiptomból, és letelepítette őket Kánaánban, létrehozva Izrael nemzetét. Így tehát egy több mint háromezer évvel ezelőtt végrehajtott, kétségbeesett fekete mágiás tett beszúrta Izraelt a történelembe és megváltoztatta az idővonalat. Ennek a következtében jött létre például a judaizmus, a katolicizmus, a kereszténység és az iszlám. Hány háború származott ebből, és mennyivel közelebb vagyunk ma a Harmadik Világháborúhoz pontosan emiatt? A történelem úgy változott meg, hogy ma már sokkal sebezhetőbbek vagyunk a földönkívüliek globális hatalomátvételével szemben, mint egyébként lennénk; a Frigyláda Kövön keresztül a Romlott Demiurgosznak sikerült mélyen betörnie az idővonalba és ettől az idővonal az ő sötét céljainak teljesítése felé hajlott.

A történelem hermetikus hagyományban átöröklődött, titkos változata szerint a zsidó papok végül megbánták a tettüket, felismerve, hogy az izraeliták egy démoni hatalomhoz szegődtek. Kr. e. 1000 környékén megpróbáltak a Frigyláda Kő segítségével felidézni egy ellenerőt, amely kiszabadítja őket a kötelékből. Ezzel a tettükkel idézték meg a krisztusi értelmet, amely utána elkezdett mélyebben beszivárogni az emberi tartományba, hogy hatástalanítsa a Jahve által elszórt lelki mérget. Nem sokkal ezután a Frigyláda eltűnt a zsidók kezéből.

Ez a felszabadulási erőfeszítés csak egy évezreddel később, Jézus eljövetelével érte el legteljesebb emberi formáját. Krisztus – Jézuson keresztül – az indeterminizmus (meg nem határozottság) új tanát terjesztette, amely egyéb célok mellett megszünteti a Jahve által támogatott, reaktív „szemet szemért” brutalitást. Ez volt a tanítások csúcspontja, amelyek magvait már korábbi avatarok, például Gautama Buddha is elvetették.

A Krisztusi értelem küldetése mindig is az volt, hogy felszabadítsa a bukott és rossz oldalra szegődött lelkeket, illetve hogy visszatérítse őket a lelki harmónia és szabadság útjára. Mivel a Kr. e. 1550 és 1000 közötti események hatására a Romlott Demiurgosz mélyebben tudott behatolni a ügyeinkbe, ennek ellensúlyozására jelent meg köztünk a Krisztusi értelem erősebb megnyilvánulása is.

De Krisztus küldetése nem sikerült, vagy csak részben sikerült. Történelmileg ezt az okozta, hogy a korai egyház elferdítette a keresztény tanításokat. Azóta Jahve és Krisztus állandó küzdelemben, együtt léteznek a világon, ahelyett, hogy az egyik kiszorítaná a másikat. Az elmúlt kétezer év arról szólt, hogyan versengenek ezek az erők és ügynökeik a világ sorsáért.

A Romlott Demiurgosz úgy próbálja elősegíteni a saját céljai megvalósulását, hogy hamis ellentéteket játszik ki egymás ellen, aminek az egyszerű gondolkodású emberek folyamatosan bedőlnek. A Krisztusi értelem a két hamis választási lehetőségen túlmutató, harmadik választást képviseli, amely választást azonban csak azok érzékelhetik és választhatják, akikben egy bizonyos szint felett él a szellem.

6 – Az északiak és a Grál faj

A kérdés továbbra is az, hogy ki alkotta meg eredetileg a Frigyláda/Grál követ, milyen szerepük lehet a Krisztus és a Romlott Demiurgosz között zajló kozmikus konfliktusban, és hogyan került a kő az ember birtokába.

Wolfram von Eschenbach középkori költő szerint a Grál Követ angyalok hozták a Földre, akik semlegesek maradtak a mennyben dúló háborúban, és a Követ egy Isten által kijelölt emberi vérvonalra bízták. A valóságban az angyalok nem alkalmaznak technológiát és nem birtokolnak fizikai tárgyakat; a földönkívüli idegenek viszont igen. A Grál Kő egy földönkívüli tárgy, amelyet egy másik dimenzióban és/vagy bolygón zajló háború közben vagy után hoztak a Földre.

Az általuk kiválasztott emberi vérvonal tagjai szuperemberek voltak, akiknek őrizniük kellett a Grál Követ és végre kellett hajtaniuk Krisztus utasításait. Különböző neveken ismerjük őket: Hórusz követői, Grál-lovagok, rózsakeresztesek, titkos keresztény egyház stb. Nagyon valószínű, hogy az emberi lakosság között szétszóródott ember-földönkívüli hibridekről van szó, akiket ezek a szellemi elit szervezetek később magasabb célok megvalósítására besoroztak.

Ezek a titkos társaságok szoros kapcsolatot tartanak fenn földönkívüli elődeikkel. De igazából nem mások, mint a földönkívüliekkel kapcsolatot tartó „kontakták” formalizált és strukturált szervezetei. Egyes kontakta jelenségek, legalábbis amelyek nem az idegenek dezinformációs kampányából erednek, a Grál-lovagi lét dinamikája szerint működnek.

Milyen földönkívüliek hozták a Földre a Grál technológiát? A jelenlétük következetesen felbukkan a történelem során. Ők voltak az emberszerű Emberfiak a Bibliában, a rózsakeresztes és alkímiai szövegekben szereplő elementális lények, az egyiptomi és a sumér panteon tagjai, és a muszlim világ dzsinnjei. Manapság északiaknak vagy plejádiaknak nevezik őket. Olyan hiperdimenzionális humanoidok ők, akik nemes emberi külsőt öltve a mi idővonalunkra és síkunkra vetítik magukat.

A mitológia, a földönkívüliekkel kapcsolatos vizsgálatok és Charles Fort kutatásai adnak némi betekintést a természetükbe. Összefoglalva a következőket lehet elmondani róluk:

Ezek a lények hadviselést folytatnak egymással, ami arra utal, hogy nincsenek mind egységben. Legalább két szembenálló részre oszlanak, ha nem éppen számos független frakcióra. Egyes csoportjaik erősen fasiszta irányultságúak.

Embernek álcázva járnak-kelnek köztünk. Néhányan beépülnek a társadalomba, és stratégiai pozíciókat foglalnak el, hogy befolyásoljanak, vagy egyszerűen csak megfigyeljenek minket. Genetikailag kompatibilisek velünk, és egyes nőtagjaik szexuális kapcsolatba kerültek, sőt még hosszú távú viszonyt is ápoltak földi férfiakkal. A történelem során kiváltságos oktatás, képzés és útmutatás céljából kiválasztottak bizonyos embereket, vagy talán a saját utódaikat / az emberi társadalomban felnevelt hibrideket, hogy ezek az emberi megbízottak az ő terveik végrehajtójaként működjenek, legyenek azok a tervek akár jóindulatúak, akár károsak az emberiség számára.

Ezek a lények rendkívüli mértékben telepatikusak. Nagy pontossággal tudnak olvasni a gondolatainkban, gondolatokat tudnak elültetni bennünk, letapogatják a lelket, hogy sértetlen vagy gyenge-e, érzékcsalódásokat képesek kelteni, manipulálják az érzelmeinket, és irányítják az ember álmait. Az általuk kiképzett emberi megbízottaik is el tudják sajátítani alacsonyabb teljesítményszinten ezeket a képességeket.

A technológia segítségével tovább növelik a velük született emberfeletti képességeiket. Ez a technológia demiurgikus természetű, s így képes irányítani az időt és a gravitációt, láthatatlanságot és antigravitációt biztosít a számukra, és a segítségével át tudnak sétálni a szilárd tárgyakon, ami azt jelenti, hogy egy eltolt állapotú dimenzióban, például tömör hegyek belsejében is élhetnek. A természetes környezetük síkja el van tolva a miénkhez képest, ami azt jelenti, hogy puszta fizikai kereséssel nem találhatjuk meg a bázisaikat.

Mint amikor az angyalok elveszítik a szárnyukat, bizonyos körülmények között ők is elveszítik a képességeiket, „halandóvá” válnak, és nem tudnak visszatérni az emberfeletti állapotba – legalábbis ebben az életükben nem. Egyszerűen itt ragadnak. Ha egy egész csoport esetében következik be ez a bukás, akkor egy már kialakult és magasan fejlett kultúraként lépnek be az emberiség történelmébe, amely utána fokozatosan leromlik, és a tagjai beolvadnak a primitív bolygó őslakosai közé.

Fajtájuk legkevésbé fejlett tagjai szoktak kapcsolatba kerülni a legfejlettebb emberekkel. Annak ellenére, hogy látszólag emberfeletti tulajdonságaik vannak, ezek az idegenek, akik többnyire a kiválasztott emberekkel tárgyalnak, a saját fajtájuk legselejtesebb tagjai.

Hibáik és súlyos vétkeik következményei oda-vissza zuhognak az egész idővonalon. Ezek a következmények mostanra már olyan összefüggési ponthoz közelítenek, amelyek a valóságunk katasztrofális váltásának lehetőségét rejti magában. A következmények kiváltásáért felelős idegen csoportok valószínűleg ugyanazok, mint akik most részt vesznek a végeredményben. A legősibb és a jelenkori ember-földönkívüli találkozásokban egy folytonossági szál fedezhető fel. Néhány ilyen frakció irányítja az idegenek dezinformációs kampányát, amelynek az a célja, hogy az emberiség felkészülten és lelkesen fogadja el az idegenek nyílt uralmát.

A kutatások azt mutatják, hogy ezen lények civilizációja valaha a Mars és a Jupiter között keringő bolygón létezett. A Lucifer-féle lázadási mítosz szerint háborúba keveredtek. A demiurgikus fegyverek használata következtében a bolygó felrobbant. Mindkét harcoló fél túlélői a Földre menekültek, és magukkal hozták a technológiájukat. A fajták keveredése révén ember-idegen vérvonalak születtek, amelyekre rábízták ezeket a technológiákat.

A történelem során ezek a vérvonalak és titkos társaságok elszaporodtak, és a földi környezetben folytatták a földönkívüli viszályt. Végül egy sor geológiai és üstökösök okozta természeti csapás szétszórta őket a világban, ahol újra letelepedtek és kultúrájuk, mitológiájuk és technológiájuk maradványai révén mély nyomokat hagytak a primitív bennszülöttekben. Belőlük erednek az ókori egyiptomi, védikus, közép-amerikai, druida és a kínai civilizációk. Ezen kultúrák mítoszai ezért tartalmaznak közös elemeket, amelyek lényegében földönkívüli és kozmikus eseményeket, illetve terveket írnak le.

7 – Egy új kozmikus nap hajnalán

Az atlantiszi kataklizmák fejlett túlélői királyokként és tudós papokként helyezkedtek el az új társadalmakban. Az alacsonyabb osztályt alkotó bennszülöttek a pásztorok, földművelők, kézművesek, és katonák szerepét kapták. Jellemző volt, hogy a néhány tagból álló, magas, világos bőrű, nagy tudással és szokatlan hatalommal rendelkező elit uralkodott a sötét bőrű közemberek nagyobb tömegén.

Ez az elit szoros kapcsolatban állt a földönkívüli jótevőkkel, akik idegen technológiával és utasításokkal látták el őket, illetve a szükségek és a körülmények szerint biztosították és vonták vissza az ilyen technológiákat. A körülményeket az éteri energia Földön tapasztalható környezeti szintjének ciklikus ingadozása szabta meg.

Amikor magas az éteri energia szintje, a demiurgikus technológia csúcsra járatható. Az alkímiai eljárások gond nélkül sikerrel járnak, természetesen jönnek a tisztánlátó képességek, elvékonyodik a dimenziók közötti fátyol, mindent élettel telik meg, és az „istenek” könnyedén járkálnak az emberek között.

Ezzel szemben, ha lecsökken az energiaszint, a demiurgikus technológia elgyengül vagy egyáltalán nem működik, az emberek lelkileg egyre vakabbá válnak, a magasabb erők visszahúzódnak, és nem avatkoznak be nyíltak az emberi dolgokba, az élőlények életereje pedig egyre halványul. Az emberiség lelki kómába, egyfajta „világálomba” zuhan, ahol a tudatosság – egyfajta karanténba zárva – nem képes érzékelni a magasabb tartományokat.

Ez az „éteri árapály” egy 25.920 éves ciklusban dagad és apad, a Föld tengelyének lassú imbolygásával összhangban (precesszió). Minden precessziós kor, például a Halak vagy a Vízöntő kora a környezeti éteri energia különböző szintjének és minőségének felel meg. Amikor a szint egy bizonyos küszöbérték alá csökken, a demiurgikus technológiát kiveszik az ember kezéből, és az emberiség hanyatlani kezd. Ez történt Kr. e. 1000 körül, amikor a Frigyláda eltűnt a történelemből, Salamon templomát már nem töltötte ki az izzó energiamező, és az emberiség a mágia és varázslat korából elmozdult az egyre növekvő anyagiasság és lelki vakság felé.

A 25.920 éves cikluson kívül vannak még más rövidebb időszakok is, amelyekben rendszeresen megemelkedik az éteri energiaszint. Egy ilyen csúcs következett be Kr. u. 500-800 között, a brit Grál királyok és Nagy Károly ideje alatt, amikor a Grál újra megjelent Európában, a középkori Grál folklór pedig az ebből a korból származó legendákból táplálkozik.

Ha ma visszatérne az éteri dagály, visszafordíthatatlanul átalakítaná a civilizációnkat. A materialista fölfogás összeomlana, a földönkívüli űrhajók jól láthatóvá válnának, és így kénytelenek volnánk felvenni a kapcsolatot az idegenekkel. Az idegenek dezinformációs kampánya erre az eshetőségre készíti fel az embereket, hogy az előre beprogramozott emberiség kedvezően reagáljon a dolgok ilyen feltárulására. Megváltónak adva ki magukat – a béke és a bőség új korszakának beharangozójaként – nyíltan folytathatnák az uralmukat.

Az éteri dagály visszatérésével pedig bekövetkezne a demiurgikus technológia újraindítása és közös használata is. A Grál kő hatalmas mennyiségű éteri energiát képes tárolni, kisütni és manipulálni. Mivel az éteri energia nem más, mint a valóság mögötti „mátrix kód”, a Grál kő képes közvetlenül manipulálni a téridőt. Hathatósan tudja bizonyos korlátok között újraírni az idővonalat, és lehetővé teszi, hogy a tér-idő buborékon kívülről is érkezzenek hozzánk hatások, például a Krisztusi értelemtől vagy a romlott Demiurgosztól, illetve a velük szövetséges földönkívüli csoportoktól, jelentős módon eltérítve ezzel az idővonalat.

Így az éteri árapály beálltakor, az idegen beavatkozás eljövetelekor, a fogékony emberek tisztánlátó képességeinek működésbe lépésekor, és a Grál kő újbóli megjelenésekor, a különböző hiperdimenziós frakciók közötti hidegháború nyílt forró háborúvá válna. Egy ilyen jelenség teljes mértékben beteljesítené a világvége-jóslatokat. A lineáris idő, ahogyan mi ismerjük, feloldódna, és egy elzáratlan valóságra ébrednénk fel a Világálomból, ahol az idegen és kozmikus erők nyílt harcban állnak egymással.

8 – Poláris mitológia

A fent elmondottak megtalálhatók az ősi és a modern mitológiába kódolva. A mítoszok az álmok kollektív megfelelői, és hasonlóan képesek üzeneteket közvetíteni a lineáris időn kívüli lényektől, akik stratégiai fontosságú címzetteket szeretnének elérni velük. A saját éjszakai álmainktól az ősi mitológián keresztül a modern irodalomig terjedő széles paletta igen termékeny tárháza a kiaknázható rejtett tudásnak.

A poláris mitológia egy speciális részhalmaza az olyan mítoszoknak, álmoknak és szépprózának, amely sajátos nyomokat tartalmaz a valóságunk természetéről, a földönkívüli és kozmikus konfliktusokról, a világunk sorsáról és a demiurgikus technológia szerepéről az idővonalunk létrehozásában és sorsunk meghatározásában. Azért választottam a „poláris” jelzőt, mert ezek a mítoszok a Teremtés pólusai közötti közdelemről szólnak, egy központi tengely (pólus) körüli forgás vagy ide-oda lengés jelképrendszerét alkalmazzák, és mert a „poláris” utalhat a „északon túli”, más néven „hüperboreális” jelzőre is, vagyis hogy az északi meta-civilizáció mélyen érintve van ezekben az ügyekben.

A poláris mitológia visszatérő témái:

1) Egy magasabb birodalomból hullottunk alá az alacsonyabba. Ez a 3D téridőben megtestesülő emberi lélekcsoportra vonatkozik, amely egyre inkább a romlott Demiurgosz szorításába kerül.

2) A világtengely, melyet egy oszlop, hegy, kereszt vagy fa jelképez. Ez a teremtés kereteit, a 3D tér és a lineáris idő buborékját, valamint a létünket meghatározó, elágazó idővonalak nyalábját szimbolizálja.

3) Kötélhúzásban viaskodó szuperemberek. Ezek a meta-civilizáció pozitív és negatív csoportjait képviselik, akik a világunk sorsáért folytatnak időháborút.

4) Amin a világtengely nyugszik vagy amitől függ: egy alapvető elem, melyet kocka alakú kő, teknős, talpkő, dugó, sarokkő vagy zárókő alakjában jelenítenek meg. Ez szimbolizálja azt a kvantumszintű alapzatot, sarokpontot, amelyen a téridő szerkezete nyugszik és amely körül elforog. Ez a funkció testesül meg a Grál kőben, amely nem csak átprogramozza vagy elforgatja a valóságot, hanem szükség esetén a helyére is illeszti azt.

5) Az örvény jelképrendszere és a mágikus „bőségtárgyak”, amelyek a felhasználásuktól függően anyagi bőséget vagy pusztítást okozhatnak. Az örvény a különböző tartományok közötti átlépési kaput jelképezi. Makrokozmikus szinten a magasabb metafizikai archetípusokat fizikailag megnyilvánuló formákba átalakító Demiurgoszt egy homokóra alakú örvénnyel ábrázolják, amely az anyagot a magasabb tartományokból egy alacsonyabba csatornázza és alakítja át. Ugyanez a folyamat jelenik meg mikrokozmikus szinten a Grál követ körülvevő, örvénylő éteri energiamezőben, mert ez a Demiurgosz helyi változataként viselkedik, és képes helyileg megnyilvánítani vagy megváltoztatni az anyagot, az energiát és a téridőt.

6) A világtengely kataklizmikus kiakasztása vagy elferdítése. Ez arra vonatkozik, amikor ego-vezérelt egyének – például a mózesi papság az ókori Egyiptomban – visszaéltek a demiurgikus technológiával. Ennek hatására az idővonal új és kellemetlen irányba térült el. Az idővonal elferdülése többek között például egy malomkő kiakasztásaként jelenik meg a poláris mitológiában. A Teremtés egész szerkezete rázkódott meg ettől a cselekedettől, ezért a Logosz kiegyensúlyozó hatást küldött a mi valóságbuborékunkba, hogy segítsen helyrerakni a dolgokat; ez a hatás a Krisztusi értelem.

7) A bosszúálló hős, a tékozló fiú vagy az ártatlan bolond, aki megdönti a romlottságot és helyreállítja az egyensúlyt. A poláris mitológia ezen része a mi lelki célunkat és utunkat írja le a világban. Ez abból következik, hogy a Logosznak meg kell testesítenie a csapatait a lineáris időbuborékban, hogy ott segítsenek rögzíteni a korrekciós hatást.

Összefoglalva, a poláris mitológia arról szól, hogy a Grál kő egy bizonyos valóságot vagy idővonalat rögzített le. A kővel való visszaélés következtében mindnyájan a Világálomba merültünk, és egyre inkább benne ragadunk a lineáris jellegű idő illúziójában.

9 – A vég

A poláris mitológia a történelem három szakaszát tartalmazza. Az első szakasz a korábbi Aranykorról szól, amikor a Demiurgosz összhangban volt a Logosszal, és minden rendben ment. Az első szakasz vége felé az „istenek” háborúzni kezdtek egymással, és tönkretették a kozmikus kereteket. Ennek következtében a magasabb szintű lények – pozitívak és/vagy negatívok – egy alsóbb szintű létezési tartományba hullottak.

A második szakasz a mai világunkat írja le, amely a különféle bukások következtében jött létre, és amelyek elválasztottak minket a Logosztól. Az első szakasz traumatikus következményei kollektív alvást váltottak ki bennünk. Ezért „zuhantunk” bele a Világálomba.

A harmadik szakasz a jövőt mutatja be, vagyis hogy hová vezetnek végül az első szakasz következményei. Ezt mindig egy végső háborúval ábrázolják, aminek következtében felbomlik az általunk ismert világ.

Az első és a harmadik szakasz a világálmon, az általunk ismert lineáris időn kívül játszódik. Jelenleg a második és a harmadik szakasz közötti csúcsponton állunk, ezért egyfajta „ébredéssorozaton” megyünk keresztül, ami kihoz bennünket a lelki tetszhalálból. De a túloldalon nem az első szakasz Aranykora vár ránk, hanem az akkor megkezdett konfliktusok befejező lépései. Így a pozitív és negatív erők közötti földi konfliktus egy magasabb szintre emelkedik majd, ahol a megoldás irányában folytatódik, az újfajta éteri erők által előidézett körülmények között.

Az első fázisban tapasztalható nyílt konfliktus burkoltabb formában jelenik meg a második szakaszban. Különösen igaz volt ez a Kr. e. 1000 utáni időszakra, amikor a konfliktuson kívül álló idegenek nagyhatalmú csoportja karantént léptetett életbe a bolygónk körül. A karantén következtében az idegen meta-civilizáció különböző csoportjai kénytelenek voltak felhagyni a nyílt hadviseléssel. Az elképzelés az volt, hogy kevesebb beavatkozással hagyják fejlődni az emberiséget. Ennek ellenére a manipuláció titokban folytatódott, s ennek következtében lépett fel a korábban már említett földönkívüli hidegháború. Úgy tűnik, hogy a karantén inkább csak még tovább csökkentette a környezeti éteri energia szintjét a Földön, mint amikor a testhőmérséklet csökkentése a tetszhalál állapotát idézi elő.

A karantént valószínűleg az ókori Egyiptomban bekövetkezett katasztrofális események miatt állították fel, amikor a mózesi papság durván belepiszkált az idővonalba, és a romlott Demiurgosz rabságába vetette a zsidó népet. Mint említettük, néhány évszázaddal később megbánták a hibájukat, és megidézték a Krisztusi értelmet, hogy szabadítsa meg őket és a világot. Röviddel ezután a Frigyláda/Grál kő eltűnt a történelemből és „Isten” nem szólt többet az emberekhez. Ezzel lépett életbe a karantén, és az általunk ismert idővonal. A Krisztusi értelem csak ezer évvel később, a kereszténység eljövetelével érte el a csúcspontját, de az igazi és eredeti kereszténység rövid életű volt. Hamarosan egy intézményesített behemót vette át felette az uralmat, amely szellemi elnyomást terjesztett Krisztus nevében. Így Krisztus küldetése megszakadt, vagy inkább késedelmet szenvedett; valami félrecsúszott az eredeti „ébredési műveletsorban”.

A jelek arra utalnak, hogy a második szakasznak véget kellett volna érnie a római időkben, de mivel Krisztus üzenetét elferdítették, amitől a romlott Demiurgosz tovább erősödött, ezért mind Krisztus, mind pedig a Demiurgosz együtt létezik, egyfajta átmeneti állapotban. Az elmúlt kétezer évben egyfajta hosszabbított játékot vagy javító szakaszt élhettünk meg, amikor a két erő, most már mélyen beavatkozva a világunkba, azon szorgoskodott, hogy elhelyezze a játékosait a táblán. Amikor megszűnik a karantén, és véget ér a második szakasz, ezek a játékosok elkezdenek játszani a harmadik szakaszban.

A harmadik szakasz egy éteri szempontból aktivált környezetben folytatódik, amelyet már nem köt meg (annyira) a lineáris idő. A földönkívüliekkel kapcsolatos ismeretek és Charles Fort kutatásai azt sugallják, hogy a földönkívüli időutazók, akik jelenleg is itt vannak, és már évtizedek óta gyülekeznek, ebből a harmadik szakaszból származnak. Ezek szerint egy időháború áldozatai vagyunk, amelyet a saját lehetséges jövőnkből származó erők vívnak egymással. A harmadik szakasz még akár az első szakaszhoz is visszacsatolódhat, egy óriási, önmagába záródó (lásd Uroborosz), állandó áramlásban lévő időhurkot hozva létre. Mivel mindig csak az időhurok legutóbbi finomítására emlékszünk, az általunk jelenleg elfoglalt idővonal az a végleges változat, amelyik végül kilép a hurokból, amikor véget ér a harmadik szakasz.

A végső következtetés az, hogy az idővonal eltérítésére a demiurgikus technológia segítségével eredetileg a „jövőben” került sor, és ez átalakította a múltat, elindítva a pozitív erők harcát az egyensúly helyreállításáért. A hiperdimenzionális csatában vissza kellett menniük az időben, még akár le is kellett születniük a Földre a múltban, hogy a földi sakktáblán folytassák a háborút. A meta-civilizáció megmaradt pozitív frakciói is segítették ezeket a „ledobott szárazföldi erőket”. Az ilyen erők szükség esetén szinkronisztikus támogatással, a kritikus helyzetekben nyílt beavatkozással, tudatalatti képzéssel és rejtett értelmű utalásokkal, pl. szinkronicitásokkal, álmokkal, látomásokkal, sugallatokkal és közvetlen üzenetekkel kaptak segítséget.

Ekkor lép be a képbe a hősies bosszúálló bolond, akit a poláris mitológiában Hórusz, Parszifál, Hamlet, Amlodhi, Kullervo, Tézeusz stb. néven ismerhetünk – ők ugyanazon archetípus változatai. A hősies bolond útja a mi utunk, hiszen mi a fény katonái vagyunk, akik ide születtünk, és akiknek túl kell élnünk a Mátrix Irányítórendszer körülményeit azáltal, hogy megtanuljuk uralni az alsóbb énünket, miközben ápoljuk és aktiváljuk a Szellem teljes megnyilvánulását. Azért vagyunk bolondok, mert átmenetileg le lettünk választva a magasabb tudatossági állapotokról, és mert mások, akik erősen beágyazódtak a Mátrixba, a mi bölcsességünket ostobaságnak tekintik, mivel még nem sajátítottuk el annyira a társadalmi programozást, mint ők.

A poláris mitológiában a hősies bolond igyekszik bosszút állni az apjáért, akit meggyilkolt a hős nagybátyja, és utána a nagybácsi feleségül vette és megrontotta a hős anyját. Az apa képviseli az isteni Logoszt, a gonosz nagybácsi a romlott Demiurgoszt, az anya pedig a Mátrixot. A romlott Demiurgosz elbitorolta a Logoszt és átvette az irányítást a Mátrix felett. A bosszúálló hős képviseli a Krisztusi értelmet, amelynek az feladata, hogy elpusztítsa az Irányítórendszert, és visszajutassa a Mátrixot a Logosszal való jogos összehangoltságba. A hősies bolond azonban a Krisztusi értelem azon részét képviseli inkább, amely belülről igyekszik aláásni a rendszert, vagyis úgymond a „szárazföldi erőket”. Így a hős és a bolond ugyanazon éremnek a két oldala – az egyik felfelé, a másik pedig lefelé néz.

A bolond útja azzal jár, hogy az élet kemény próbatételein keresztül megedződve kell megnyilvánítania a Szellem összes tulajdonságát. Ez magában foglalja a szív tisztaságát, az éles eszet, és a fékezhetetlen akaraterőt. Ellentétben Ádámmal és Évával, akikben nem volt meg az értelem és az erő, vagy a romlott Demiurgosz csapataival, akikből hiányzik a szív tisztasága, nekünk mindezen tulajdonságokat együttesen és egyensúlyban kell megtestesítenünk. A szív tisztasága azt jelenti, hogy páratlanul határozott szándékkal járunk el, összehangolódva felsőbb lelkiismeretünkkel, bölcsességünkkel és útmutatásunkkal, anélkül hogy felmerülne bennünk az önbizalomhiány, vagy legyőznének bennünket a Mátrix Irányítórendszer által társadalmilag és genetikailag lelkünkbe oltott gyengeségek.

Az ezoterikus képzési utak alapvető célja, hogy leválasszák a beavatott személyt az alsóbb/külső jellemzőkről, és működésbe hozzák benne a magasabb/belső lényeget. Az alsóbb én leküzdésével, és felismerve az igazi magasabb Ént, az ember legyőzi a világ, a lineáris idő és az anyagi meghatározottság álmosító elnyomását. Ennek eredményeként a Szellem fogja befolyásolni a világot, nem pedig fordítva.

Így kerül vissza a Demiurgosz a Logosz uralma alá. Amikor már nem növeljük folyamatosan tudatlan részvételünkkel a Mátrix Irányítórendszert, hanem tudatosságunk középpontját az „éber világ” vagy a „mennyek országa” (ahogy Jézus nevezte) felé irányítjuk, akkor a jelenleg ismert régi világ magába roskad. Ez bizonyos mértékig már most is folyamatban van. Mindez a karantén feloldásával egyidejűleg, az Éteri Áradat visszatérésével történik meg, amikor feloszlik a lineáris idő, és a földönkívüliek tevékenysége látványosan betör a közmegegyezésen alapuló valóságunkba.

Addig is, most hogy befejezzük a második szakaszt, továbbra is hűnek kell maradnunk a magasabb és nemesebb tulajdonságainkhoz. Azt kell szem előtt tartanunk, hogy mi származik az alacsonyabb természetünkből, és mi a magasabból, és különbséget kell tennünk közöttük, hogy következetesen az utóbbit tudjuk választani. Ezek a hullámok csapnak át rajtunk mindaddig, amíg az isteni kegyelem, vagy valamilyen kozmikus váltás el nem hozza számunkra az éterikus aktiválást és a szellemi transzcendenciát, amelyet – úgy tűnik – jelenleg még gyakorlatilag nem érhetünk el.