STO, STS, és a létsűrűségek (denzitások)

Ebben az írásban a létsűrűségek („denzitások”), valamint az önmagunk szolgálata (angolul „Service-to-Self” röviden STS) és a mások szolgálata („Service-to-Others, STO) rendszerét ismertetem, a Ra anyagban és a Cassiopaea leiratokban szereplő közlések alapján, és megmutatom, hogyan viszonyulnak az éteri és asztrális síkok okkult fogalmaihoz. Nem azt akarom összefoglalni, amit már mások elmondtak, hanem új meglátásokat kívánok közölni, és tisztázni szeretnék néhány gyakori félreértést.

Miért van szükség a létsűrűség („denzitás”) fogalmára?

Vegyük sorra a következő jelenségeket:

• Az elemi részecskék, mint például az elektronok vagy protonok láthatólag nem rendelkeznek semmilyen értelemmel azon túl, hogy kiszámíthatatlanul ingadoznak a kvantumszinten.

• Az ásványok erősen rendezett struktúrával rendelkeznek, növekednek, szaporodnak, és finom energiamezőt sugároznak.

• A növények élnek, szabályszerűen törekszenek a fény felé, és alapvető reflexív válaszokat adnak az ingerekre.

• A baktériumok élnek, önálló mozgásra képesek, és a növényeknél, ásványoknál, vagy elemi részecskéknél több, kezdetleges értelemmel rendelkeznek.

• Az állatok – például kutya, macska, elefánt, delfin stb. – esetében már beszélhetünk értelemről, érzelmi reakciókról, memóriáról, és élni akarásról.

• Az emberek rendelkeznek az önreflexió, az önismeret és az önrendelkezés képességé-vel.

• A földönkívüli lények pszichikus erőkkel bírnak, és úgy tűnik, hogy nem teljesen a mi fizikai világunkban léteznek.

• Az olyan titokzatos lények, mint a bigfoot, mothman, a fekete ruhás férfiak (MIB) stb., a földönkívüliekhez hasonlóan nincsenek teljesen lekötve a mi világunkba.

• A kísértetek az embernél többé vagy kevésbé értelmesnek tűnnek, és egyszerűen nincs fizikai testük.

• Ellenséges vagy jóindulatú természetű asztrális lények, kezdve az alapvető parazitáktól és teremtményektől az emberszerű karakterekig.

• Démonok, akik a koboldszerű törpéktől az alvilági nagyurakig terjednek, és a gonosz-ságot, az életellenességet, a szellemellenességet, a sötétséget és a bomlást (entrópiát) személyesítik meg.

• Angyalok, akik teljesen mértékben nem fizikai jellegűek, tökéletesen követik az isteni erkölcsöt, és képesek sebészi pontossággal szerkeszteni a valóságunkat, ha az isteni beavatkozás megköveteli azt.

• A Felsőbbrendű Én, amely a személyes lelki fejlődésünk végén tartózkodik, és onnan nyúl vissza/le az időben, hogy segítse a múltbéli/alsóbbrendű kivetítéseit, akik még elmerülnek az emberi tapasztalásban.

• A Demiurgosz, az univerzum intelligensnek tűnő lelke vagy kvantummezője, amely fenntartja az általunk jelenleg ismert fizikai létet.

• Pozitív és negatív lények, amelyek léte arra utal, hogy egyfajta kettősség áll fenn azok között, akik úgy döntenek, hogy segítenek, és azok között, akik úgy döntenek, hogy kihasználnak másokat.

• A Végtelen Teremtő, aki végtelenül értelmes, és egyszerre járja át az egész teremtést, illetve időtlenül létezik azon túl.

Most szervezzük ezeket a jelenségeket egy összefüggő rendszerbe, amely megmutatja az egyes részek közötti kapcsolatokat, és tegyük mindezt annak a legegyszerűbb felépítésű rendszernek a segítségével, amely figyelembe veszi az összes alkotórészt. Ennek eredményeként a létsűrűségek/STO/STS irányultságok rendszeréhez hasonló dolgot kapunk. Nem ez az egyetlen lehetséges értelmezés, viszont ez jól használható, és megfelelő munkakörnyezetet biztosít a számunkra.

De hát nem ugyanaz az isteni szikra van mindannyiunkban? Akkor meg minden kategorizálás felesleges, nem?

Lehet, hogy eredetünket és lényegünket tekintve mindannyian Egyek vagyunk, eltérünk azonban az alapvető szikra kifejezésében, formájában, feladatában, polaritásában és erősségében. Mégpedig azért, mert mindannyiunk élettörténete más és más. Amikor pedig az életformák eljutnak az önismeret és a szabad akarat szintjére, a körülményeikre adott válaszként különböző döntéseket hoznak. Egységesek vagyunk tehát a törzsnél, de különbözőek az ágaknál. Mi vagyunk az egységes sokféleség, és osztályoznunk a dolgokat, ha jobban meg akarjuk érteni ezt a sokszínűséget és a részek közötti kapcsolatot.

Honnan származik ez a paradigma?

Elsőként az L/L Research által 1981-ben közzétett „Az Egység törvénye” c. könyvsorozatban (más néven a Ra anyagban) vázolták fel. Ezek a könyvek a magát Ra-nak nevező „hatodik denzitású társas emlékezetkomplexumtól” eredő, transzállapotban fogadott csatornázások átiratát tartalmazzák, és ő vezette be denzitás (létsűrűségi szint, létezési rezgésszint), az önmagunk szolgálata (Service-to-Self), a mások szolgálata (Service-to-Others) kifejezéseket és a kapcsolódó témákat. Ezen fogalmak közül igen sok hasonlított a hermetikus, gnosztikus, keleti és más spirituális hagyományok fogalmaihoz, csakhogy a Ra anyagban gyakorlatiasabban és teljesebb körű személettel fejtették ki őket.

Több mint egy évtizeddel később, egy másik csoport az Ouija tábla segítségével felvette a kapcsolatot egy másik „hatodik denzitású társas emlékezetkomplexummal” amely kassziopeiainak nevezte magát. Az így kapott Cassiopaea leiratok (1994-2002) jelentősen kibővítették a Ra anyag rendszerét, és bevezették az STS és STO mozaikszavakat.

Végül mindkét csatornázott kapcsolatnak véget vetett a sötét okkult erők folyamatos lemorzsoló hatása, amelyek igyekeztek meghamisítani, megzavarni és lezárni ezeket a csatornákat. A csatornázás veszélyes dolog, és a legtöbb csatornázás eleve félrevezető információkat közöl. A csatornázás veszélyei ellenére azonban, ha kiváló minőségű anyagokat kapunk, akkor a kockázatot ellensúlyozzák az olyan új információk, amelyek egyszerűen nem találhatók meg más „biztonságosabb” anyagokban. Az UFO jelenségről készített, tudományos igényű tanulmányok például akár a legkézzelfoghatóbb bizonyítékokat is nyújthatják, de valószínűleg a legkisebb mértékben fognak bármi újdonságot is felmutatni; lehet a tanulmány akár több száz oldalas is, de az ilyen vizsgálati módszerek félénk megközelítési személete miatt aligha mond el valami jelentősebb dolgot. A jó csatornázás viszont a legnagyobb újdonság erejével bír, viszont minimális mennyiségű bizonyítékot nyújt. A közölt információk helytállóságát viszont az alkalmazásuk és kipróbálásuk hatásosságából mérhetjük le, nem pedig a lábjegyzetekből és a szakirodalmi hivatkozásokból.

Még a legjobb csatornázott anyagokban is elkerülhetetlenül jelen van azonban a torzulás és az elfogultság, ezért aztán gondosan ki kell vonnunk a logikus, lényeges és igazoló információkat ezekből a forrásokból. Ennek során egy alapvetően gnosztikus jellegű, összefüggő paradigma tárul fel a számunkra. A gnoszticizmus, hermeticizmus, manicheizmus, buddhizmus, zoroasztrizmus, ezoterikus kereszténység, tolték sámánizmus stb. lényegében csak ugyanezen paradigma változatainak tekinthetők. Ha elvégezzük ezen rendszerek összehasonlító vizsgálatát, arra a következtetésre juthatunk, hogy ezen irányzatok túlvilági forrása valószínűleg ugyanaz lehetett, mint amelyik a Ra és a Cassiopaea szövegeket is ihlette.

Az alábbiakban a Ra, Cassiopaea és a kapcsolódó paradigmákból levezetett személyes értelmezésemet mutatom be. Ez magában foglalja a fentieket, és túl is mutat rajtuk, amint azt a személyes tapasztalataim, mások tapasztalatai és a legújabb kutatások is szükségessé teszik. Egyetlen forrás sem sérthetetlen, nem szentírás, egyetlen forrás sem tekinthető dogmának. Én ezért nem hiszek abban, hogy makacsul csak egyetlen forráshoz kell ragaszkodni. Az Igazságot a különböző forrásokból kell kivonni és összeállítani, hogy kidolgozhassuk a legegyszerűbb és legelegánsabb elméletet, amely megmagyaráz minden megmagyarázandó dolgot, és amely az új tapasztalatok és információk fényében is folyamatosan megállja a he-lyét.

Mi a létsűrűség (denzitás)?

A denzitás egy bizonyos létezési szintet jelent. Ahogyan a biológia a fizikai életformákat hat országra osztja, ugyanúgy lehet felosztani a tudatos életet legalább hét létsűrűségre. Miért éppen hétre? Mert legalább ennyi osztályra van szükségünk ahhoz, hogy figyelembe vegyük az általunk ismert összes fizikai és nem fizikai életformát. Lehet, hogy ennél több létsűrűségi szint is van, de kevesebb biztosan nem.

Tudjuk, hogy az ásványi anyagok kevésbé értelmesek a növényeknél, a növények kevésbé értelmesek az állatoknál, és az átlagos állatok kevésbé értelmesek az átlagos embereknél. Egyfajta fokozatosságot láthatunk tehát a kisebb értelemtől a nagyobb felé. A tapasztalat továbbá azt mutatja, hogy léteznek olyan túlvilági életformák, mint például a szellemek, földönkívüliek, démonok és angyalok, akik olyan képességekkel bírnak, amelyeknek mi híján vagyunk. Világos tehát, hogy a spektrum túlmutat az emberi szférán.

Kiterjeszthetjük tehát ezt a spektrumot felfelé, amíg el nem érjük az értelem végső szingularitását, amely definíció szerint a végtelen Teremtő. Kimondhatjuk tehát, hogy az elemi anyag és a végtelen Teremtő között található az élet spektruma, amelyet legalább hét elsődleges szintre lehet felosztani az alábbiak szerint:

• Az első létsűrűség (1D) a legalacsonyabb. Ez a szubatomi részecskék, atomok, molekulák, vegyi anyagok, valamint ásványi anyagok szintje, ahol csak kezdetleges értelmi fejlettséget, és a legjobb esetben is csak egyszerű tudatosságot találhatunk. Mivel a tudat, a szabad akarat, és a nem-determináltság kéz a kézben jár, a kvantumrendszerek kiszámíthatatlan viselkedése (például az atomok és szubatomi részecskék meghatározhatatlan ugrándozása) annak köszönhető, hogy bár végtelenül kicsi tudatossággal rendelkeznek, azért az nem teljesen nulla szintű (vagy pedig be vannak ágyazva egyfajta vak, őseredeti tudatosságba).

• A második létsűrűség (2D) a növény- és állatvilág birodalma; a tudat először itt tapasztalja meg a törekvést, az akaratot, a szenvedélyt, a kényszert, a fájdalmat és az örömet. Példák a legalacsonyabb 2D életformákra: a kezdetleges tudattal rendelkező növények, baktériumok és gombák. A fejlettebb 2D életformák már elkezdik megtapasztalni a szabad akarat és az öntudat első halvány jeleit.

• A harmadik létsűrűségben (3D) az emberek és a hozzánk hasonló kiforratlan lények találhatók. A 3D-s lények rendelkeznek az öntudat és a szabad akarat magjával. Ezek segítségével kezdik felfedezni a saját egyéniségüket és a kapcsolatukat másokkal, s ennek következtében elkezdenek választani, hogy az egyéniségüket úgy csiszolják-e ki, hogy közben segítenek, vagy inkább úgy, hogy kihasználnak másokat. Ez a folyamat sok életen át felhalmozódott, számtalan tapasztalattal és tanulsággal jár, amelyekből végül kiková-csolódik és kitűnik az alapvető egyéniségük. Amikor megszilárdul a választott polaritásunk, és legyőzzük a 3D élet korlátait és illúzióit, végül átlépünk egy küszöbön, ahol már nagyobb a tudatosságunk és a metafizikai energiánk, mint amennyit a 3D tapasztalási lét elbírna, ezért továbblépünk a következő szintre.

• A negyedik létsűrűségben (4D) olyan lények élnek, akik részben már túlléptek a tér-idő korlátain. Ezek a lények fél lábbal a fizikai világban, fél lábbal pedig a magasabb, nem fizikai tartományokban állnak. Ezek a 4D lények, illetve a környezetük részben fizikai, részben pedig éteri jellegű. Számukra a fizikai valóság rugalmas, és gondolattal alakítható. Könnyedén alkalmazzák a telepátiát és a természetfeletti képességeket. Egyfajta dimenziós függöny mögött léteznek, és tetszés szerint be tudnak nyúlni a mi fizikai valóságunkba. Némelyikük pozitív, mások pedig inkább negatívak. A 4D létezés lelki célja hogy elérjék az elme tökéletes uralmát az anyag fölött, összetartó társadalommá fejlődjenek, és teljes mértékben kiéljék a választott lelki polaritásukat.

• Az ötödik létsűrűség (5D) már teljes mértékben nem fizikai létállapot. Az eltávozott 2D/3D/4D lelkek számára pihenési zónaként („túlvilágként”) szolgál, a 4D létsűrűségből kifejlődött 5D lényeknek pedig ez az otthona. Úgy tűnik, hogy az igazi 5D lények a bölcsesség felhalmozására és az egyéniségük teljes tökéletesítésére összpontosítanak. Ez az első létsűrűség, amely teljes mértékben nem-fizikai természetű.

• A hatodik létsűrűség (6D) is teljes mértékben nem-fizikai, illetve éteri jellegű, és olyan egyedi lények tartózkodnak itt, akik a személyes fejlődésünk terén elérték a tökéletességet, és utána összeálltak más tökéletes lényekkel, hogy lélekcsoportként együtt fejlődjenek tovább. Energialényekként léteznek egy olyan birodalomban, amely teljesen kívül van a tér-időn. Úgy is mondhatjuk, hogy kívül vannak a „Mátrixon”.

• A hetedik létsűrűség (7D) a „Teremtővel való egyesülés”, és az egyéni lét teljes feloldódása, bár ez nem a tudat megsemmisülését jelenti, hanem a tudat végtelen kitágítását, amely átjár minden életet és minden létezést.

A létsűrűségek között nincsenek éles határok; viszonylag simán olvadnak egymásba, mint a színkép hét színe. Vannak tehát olyan állatok, mint például a bonobók vagy a delfinek, akik akár 3D lények is lehetnének; találhatunk olyan emberi okkult mestereket, akiknek a megértése és képessége vetekszik a földönkívüli idegenekével; és léteznek olyan isteni és fizikai világon túli idegenek, akiket már akár angyali fénylénynek is tekinthetünk.

Mit jelent az STO és az STS?

Azt a két alapvető utat jelentik, amelyet a lények a tudatos fejlődésük során választhatnak. A lények szellemi polaritását fejezik ki. Más írásaimban szívesebben használom helyettük az általánosabb értelmű „pozitív” és „negatív” jelzőket.

Ez a kettősség a következő tényekből ered: 1) tudatosak vagyunk, 2) egyéni tudatosságunk van, ami egyfajta „én” érzetét kelti, 3) kölcsönhatásba lépünk „másokkal”, akik szintén tudatosak és egyéniek, 4) rendelkezünk szabad akarattal, hogy eldöntsük a „saját magunk” és „mások” közötti viszonyokat. Következésképpen vagy úgy döntünk, hogy az ő rovásukra növekszünk (ragadozók leszünk), vagy hagyjuk, hogy a mi rovásunkra növekedjenek (préda leszünk), vagy pedig olyan módon növekszünk, amely mindkettőnknek/mindenkinek/a leg-több lénynek a javára szolgál (se nem ragadozó, se nem préda).

Az önmagunk szolgálata (STS avagy „Service to Self”) életút azt jelenti, hogy önmagunk javát mások kihasználásával szolgáljuk, de mivel a nagy halak megeszik a kis halakat, ez azt is jelenti, hogy minket pedig kihasználnak a nálunk erősebb ragadozók, így az STS létezésben egyúttal prédává is válunk. Vagyis a ragadozó és a préda egyaránt az STS pólus része. Ha ragadozó vagyok, a rendszer kiegyensúlyozatlanná válik az én javamra. Ha préda vagyok, akkor a rendszer mások javára válik kiegyensúlyozatlanná. Mindkét állapot kiegyensúlyozat-lanságot jelent, ahol a rendszer egyik része szenved, és így az egész rendszer szenved, mivel nem a legoptimálisabb és leghatékonyabb állapotában van, amikor is megtörténhetne a lehető legtöbb lény lehető legnagyobb mértékű fejlődése.

Az STO irányultság azonban túlmutat ezen a ragadozó-préda dinamikán. STO lényként tuda-tában lennénk annak (és közvetlenül érzékelnénk is, nem pusztán hinnénk benne), hogy minden Egy, és hogy másokat segítve a „bennük” lévő „saját magunkat” segítjük. Kiegyensúlyozott és harmonikus módon törekednénk mindenki energiájának, növekedésének, szabad akaratának, tudatosságának és képességeinek maximalizálására, beleértve saját magunkat is. Nem arról van szó, hogy fejben (intellektuális szinten) „végrehajtjuk a rituális mozdulatsorokat”, hanem hogy szabad szellemben fejezzük ki a bennünk lévő, valódi és tartós, értelmi magból (más néven a szellemünkből) forrásként feltörő szeretetet, együttérzést, bölcsességet és elevenséget.

Ily módon a rendszer egészét segítjük, hogy nagyobb hatékonysággal és eredményességgel haladjon a tudatos evolúció során a végtelen Teremtővel való egyre nagyobb összhang felé, segítve ezáltal a Teremtőt is, hogy elérje az önmegvalósítást. Ezen cél felé a bennünk lévő szellem (isteni értelem) hajt minket, és így záródik a belső és külső/transzcendens Teremtő közötti visszacsatolási hurok.

Az STO némiképpen a „fényhez”, az „istenihez” és a „jóhoz” hasonlít, míg az STS a „sötéthez”, „pokolihoz”, és „gonoszhoz” kapcsolódik. De ellentétben ezekkel a kifejezésekkel, nincs moralista, relativisztikus, szubjektív, „mert az én vallásom ezt mondja” színezetük. Sokkal inkább logikusan következnek az olyan fogalmakból, mint a szabad akarat, az én, a másik lény, és a lelkiismeret/együttérzés vagy annak hiánya. Ezekkel az egyetemes és magától értetődő fogalmakkal mindegyikünk tud azonosulni, illetve igazolást nyerni, és következtetéseket levonni belőlük. Ha ilyen pontosan meghatározzuk az STO és STS kifejezéseket, akkor elkerülhetjük a sokkal pontatlanabb, szubjektív kifejezésekből eredő buktatókat.

A „másokon való segítés” kifejezés is okozhat zavart. A gond akkor adódik, amikor az emberek nem tesznek különbséget a másik személy alsóbb és felsőbb rendű részei között. Nincsenek tisztában vele, hogy igazából éppen melyiket segítik a kettő közül (és ezzel táplálják vagy súlyosbítják azt). Vajon nem a másik ember STS hajlamait növelik-e a segítségükkel? Vagy éppenséggel a szellemi fejlődését és ébredését teszik lehetővé? Azt hiszik, hogy vakon és feltétel nélkül kell segítséget nyújtaniuk, és ezt helytelenül úgy értelmezik, hogy józan tisztánlátás vagy körültekintés nélkül kell eljárniuk. Ez viszont csakis mély fájdalommal, veszteséggel és kiégéssel végződhet. Azt sem ismerik fel, amikor valaki nagymértékben a saját alsóbbrendű énjének uralma alatt áll és az adott pillanatban nem lehet segíteni a fejlődését. A szeretetet bölcsességgel kell megszilárdítani; máskülönben prédaként végezzük, ami viszont STS állapot.

De hiszen ez dualista gondolkodás!

Ez valóban dualista gondolkodás, de jó okkal az. A szabad akarat az a képességünk, hogy választunk, de a választáshoz legalább két valódi lehetőség szükséges. A két legalapvetőbb, legmélyebb és legtartósabb választási lehetőségünk az, hogy észrevesszük, megtiszteljük és támogatjuk a mindannyiunkban meglévő isteni szikrát, vagy pedig figyelmen kívül hagyjuk és ellene teszünk. És így születnek meg a STO és STS irányultságú életutak. Csak akkor hihetünk a szabad akaratban, ha elismerjük, hogy kétféle módon is ki lehet fejezni azt.

Az STO és STS életutak színtiszta dualizmust (kettőséget) alkotnak, talán az egyetlent a vilá-gon. Az STS lét birodalmában, ahol az illúzió, a megtévesztés, a manipuláció és a tudatlanság a norma, rengeteg áldilemma létezik. Ezeket helyénvaló dolog a dualista gondolkodás veszé-lyes formáinak nevezni. De ne vonjuk le azt téves következtetést ezekből a példákból, hogy minden kettősség hamis. Nagyon fontos, hogy különbséget tudjunk tenni a valódi kettősség és az áldilemmák között.

Lehet, hogy csak egyetlen valódi kettősség létezik, viszont számos illuzórikus kettősség pró-bálta már leutánozni. Ha az utánzatokkal együtt az igazi kettősséget is elvetjük, akkor a szalmabáb érvelés hibájába esünk (árnyékra vetődünk, avagy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük), és az STS Mátrix Irányítórendszerének malmára hajtjuk a vizet. Példa: az erkölcsi relativizmus érdekében elutasítjuk a vallásos erkölcsiséget, miközben figyelmen kívül hagyjuk azt a magasabb objektív etikai keretrendszert, amely mindkettőt meghaladja. Akkor is a Mátrix Irányítórendszer győzött, ha a valódi dolog helyett megelégszünk az utánzattal. Példa erre, amikor abban a hitben élünk, hogy bizonyos vallási, politikai vagy társadalmi normák az abszolút jóság kifejezési formái.

Pontosan mit is jelent az „én”, tekintve hogy a lényünk nem csak a hétköznapi énünkből áll?

Ez jelentéstani kérdés, tisztázzuk tehát a fogalmakat! A megoldás kulcsa, hogy gyakorlatilag legalább háromféle én létezik: 1) a Felsőbbrendű Én (ennek vagyunk a független és öntudatos kivetülései); 2) a középső én (aki most éppen ezt a szöveget olvassa); és 3) az alantas én (avagy az „árnyék”, aminek Jung az „id”, Castaneda pedig a „ragadozó” nevet adta, és általában elmondható róla, hogy a biológiai és társadalmi programozásunk, a ránk tapadó negatív lények és a negatív tudatalatti komplexusaink összessége).

Amikor a Felsőbbrendű Énről és az alsóbbrendű énről beszélünk, az „alsóbbrendű én” meghatározása attól függ, hogy mihez viszonyítjuk. Ha a Felsőbbrendű Énünkhöz viszonyítjuk magunkat, akkor technikailag mi vagyunk az alsóbbrendű én. De az alantas én alsóbbrendű nálunk. Tehát azt a mondatot, hogy „nem engedek az alsóbbrendű énemnek” a középső én az alantas énnel kapcsolatban mondja, azt pedig, hogy „az alsóbbrendű énnek a Felsőbbrendű Énhez kell igazodnia” a középső én használja a felsőbb rendűhöz viszonyítva.

Az eredeti jungi/freudi értelemben az ego egyszerűen „az ént” vagyis a középső ént, azaz a jelenlegi önmagunkat jelenti. Amikor azonban azt mondjuk, hogy valaki egoista, vagy hogy le kell győznünk az egót, akkor igazából az alantas énről beszélünk, amely túlságosan tevékeny, és ezért meg kell zabolázni. Az „ego” tehát a szövegkörnyezettől függően jelentheti mind a középső, mind pedig az alantas ént.

Amikor az STO és STS fogalmak önmagunk és mások kapcsolatára vonatkoznak, akkor ez az „én/önmagunk” kifejezés elsősorban a középső ént jelenti, a megtestesült, tudatosan gondolkodó, cselekvő, döntéseket hozó és egyre növekvő egyént.

A középső én egyaránt dönthet a Felsőbbrendű Én, vagy az alantas én javára, amit általában úgy mondunk, hogy a szellem és az ego között választ. Az ego ebben az összefüggésben az alantas ént jelenti, a „bennünk élő másik lényt” – alapvetően a vállunkon ücsörgő ördögöt. Nem szolgálhatjuk az alantas ént azzal, hogy mások javára cselekszünk. Mások javára csak a középső és a Felsőbbrendű Énünket szolgálhatjuk, mert csak ezek nyerhetnek belőle bármit is. Az alantas én szigorúan ragadozó/élősködő/mechanikus dolog, és belőle fakadnak az STS impulzusok.

Mi a helyzet a mindenki szolgálatával („Service-to-All”)?

Ezt a fogalmat azok találták ki, akik tévesen úgy gondolják, hogy az STS és STO egyet jelent a ragadozóval és a prédával. Úgy gondolják, hogy az STS-STO a kettősségnek a „Service-to-All” vagy STA út a transzcendens, kiegyensúlyozott, és semleges alternatívája. Az STA fel-fogás azon a tévhiten alapul, hogy a mások szolgálata azt jelenti, hogy „kizárólag másokat szolgálunk, miközben figyelmen kívül hagyjuk a saját érdekeinket”, például mint a lábtörlő vagy egy aszkéta, aki gyenge és nem törődik a saját jólétével. Saját magunk elhanyagolásával megfosztjuk magunkat attól, hogy a jövőben jót tudjunk tenni, ezzel is csökkentve a teljes pozitív hatásunkat, és növelve a kiegyensúlyozatlanságot, ami pedig STS állapotot jelent.

Az STO helyes meghatározása azt jelenti, hogy saját magunkat szolgáljuk másokon keresztül olyan kiegyensúlyozott módon, amely a legnagyobb szellemi hasznot hozza mindenkinek. Nem vagyunk sem ragadozók, sem pedig prédák. Nem vagyunk mindenki lábtörlője, és nem is hanyagoljuk el annyira a személyes jólétünket, hogy az már akadályozza a jövőbeli szolgálási képességeinket, hiszen ez nem lenne más, mint a vértanúság egyfajta rövidlátó formája. Tehát az STA fogalmára valójában nincs is szükség, mert azt az STO helyes meghatározása teljes mértékben lefedi. Amit ezek az emberek STO-nak gondolnak, az valójában az STS ragadozó-préda játszma préda eleme. Ezért az [STA (semleges transzcendens) | STO (préda) | STS (ragadozó)] hármas képlet helyett nyugodtan alkalmazhatjuk az [STO (semleges transzcendens) | STS (préda és ragadozó)] képletet.

Az STO úton járva az a nehézség, hogy az adott rendszeren belül maximalizálnunk kell az energiaegyensúlyunkat és a szabad akaratunkat, az egyensúly fenntartása pedig a szabad akarat értelmes gyakorlását követeli meg, hogy következetesen megtaláljuk a legmegfelelőbb választ minden helyzetben. Sokkal könnyebb hagyni leesni a földre a seprűt, mint egyensúly-ban tartani. Egyszerűbb az STS életutat követni, mert nincs szükség valódi spirituális értelemre ahhoz, hogy hagyjuk magunkat egy rakás szerencsétlenségként kizsákmányolni, vagy hogy izomból reagáljunk a dolgokra, alávessük magunkat a Mátrix befolyásoló hatásainak és állatias vagy démoni állapotba kerüljünk.

Az STS ragadozók egyetlen mindennapi kihívása abban áll, hogy elég ravaszak legyenek, és sandítsanak a hátuk mögé is. A sors fintora, hogy minden STS ragadozó egyúttal egy nála nagyobb STS ragadozó áldozata is, kivéve a tápláléklánc legtetején lévő lényt, de ő is vészesen közel áll ahhoz, hogy összeomoljon a saját sötétségének súlya alatt. Az STS létforma tehát azt jelenti, hogy egyszerre vagyunk ragadozók és áldozatok.

Mi emberek 3D STS lények vagyunk, akiket a nálunk erősebb 3D STS emberek (bűnözők, nemzetközi bankárok, negatív titkos társaságok, pszichopata nagyvállalatok stb.) zsákmá-nyolnak ki; de ők is táplálékként szolgálnak a 4D és 5D STS lényeknek, akik őket és minket is kihasználnak. Mindeközben mi növényeket és állatokat eszünk, amelyek pedig náluk alsóbbrendű életformákkal táplálkoznak. Ez az STS tápláléklánc.

Az STO lények kívül állnak ezen a táplálékláncon; ideális esetben nem táplálkoznak velünk, és nem is járulnak hozzá a rendszer kiegyensúlyozatlanságához. A „ne árts” jelmondatot követik. Igyekeznek ezt a legjobb tudásuk szerint betartani, és ez a képességük a létsűrűségük (denzitásuk) növekedésével egyre fokozódik.

Hogyan kapcsolódnak a denzitások az STS és STO fogalmakhoz?

Minél nagyobb a létsűrűség, annál intenzívebb és tisztább módon fejeződnek ki az STS és STO ősminták. Mégpedig azért, mert ahogyan növekszik a tudat hatalma, intelligenciája, energiája, kifinomultsága, megértése, érzékelése és az önmaga/mások iránti szeretete, az álta-la véghezvihető dolgok összetettsége és terjedelme is növekszik. Így aztán jobban ki tudja fejezni az STS vagy STO ősmintát.

Az egyén azon döntése, hogy az STS vagy az STO utat választja, a 3D létsűrűségben kezdő-dik, mert ez az a szint, ahol az önismeret, a szabad akarat, és így az önrendelkezés is elsőként felmerül. Addig a pontig a lények csak a fizika, kémia, biológia és az okkult tényezők által előre meghatározott természetük szerint cselekszenek.

Ebből viszont következik egy érdekes jelenség, nevezetesen hogy az STS és STO ősmintázatok már az 1D és 2D szinteken is megjelennek, legalábbis kezdetleges formában. Egyes kémiai elemek például életadóak és nemesek, mások pedig inkább mérgezőek és bomlasztó hatásúak.

Hasonlítsuk össze például az oxigént és az uránt. Az oxigén az élő szervezetek fontos eleme. Az urán viszont nem szükséges az élethez; sokkal inkább egy instabil elem, amelynek a bomlása az entrópia színtiszta kifejeződési formája. Roncsoló sugárzásával lerombolja a DNS-t, amit az evolúció felépített. Wilhelm Reich, aki az (éteri) orgon energiával kísérletezett, megállapította, hogy az ionizáló sugárzás halálos orgonná alakítja át az egészséges orgon energiát. Hasonlóképpen, a tisztánlátók érzékelik a különböző ásványok aura-energiái közötti különbségeket, amelyek közül néhányat vitalizáló és gyógyító hatásúnak, másokat pedig zavaró, kellemetlen, vagy gyengítő hatásúnak éreznek.

A 2D létsűrűség elején, néhány növény ártalmatlan és egyensúlyban él a természettel, sőt még táplálékot is biztosít, elősegítve ezzel az életet. Mások viszont mérgezőek, élősködők, ragadozók, és általában veszélyesek. A gombák, baktériumok, rovarok és állatok is az ősmintájuknak megfelelően a spektrum pozitív és negatív pólusa között helyezkednek el valahol.

Elmondhatjuk tehát, hogy minden faj a saját ősmintájának (archetípusának) képviselője, és hogy az adott archetípus a spektrum STS vagy STO végéhez közel helyezkedik el. Ez okkult szempontból azzal magyarázható, hogy minden 2D fajnak van egy felsőbb csoportlelke, amely az asztrális síkon egy egyedi 3D személyiségként létezik (a sámánok vele szoktak kapcsolatba lépni, amikor egy bizonyos növény- vagy állatfaj szellemével kommunikálnak), és ez a személyiség rendelkezik bizonyos mértékű STS vagy STO irányultsággal.

A mi világunknak az a természetes rendje, hogy minden, ami él, kénytelen táplálkozni. A táplálkozás egyes formái fokozottabban STS jellegűek más formáknál. A tápláléklánc alján való táplálkozás kevésbé STS, de persze a biológia is szab egy bizonyos határt a dolgoknak. Nyilvánvalóan nem élünk meg abból, ha koszt eszünk, ezért növényekkel kell táplálkoznunk. De még a gyümölcsök és növények sem mindig biztosítják az elégséges táplálást, így a személyes genetikánk és életmódunk által megkövetelt mértékben szükségünk lehet az állati termékekre is; vannak, akik jól elélnek vegetáriánus vagy vegán étrenden, mások viszont nem, néhányan pedig magunka sem vallják be, hogy milyen nehezen boldogulnak a nem megfelelő táplálkozással. Ne feledjük, hogy ha a helytelen táplálkozással megöljük vagy lerokkantjuk magunkat, azt feltételezve, hogy ezzel az életet kíméljük, akkor valójában STS módon cselekszünk, mert a keletkező fáradtság, a tisztánlátás elvesztése, és a betegség megakadályoz minket abban, hogy megtegyük azokat az újszerű és pozitív dolgokat, amelyekért ideszülettünk; ebben az esetben a rendszer növekedése nettó veszteséget szenved. A dolgok valódi értékét a végösszeg, a távlati kép, a hosszú távú következmények határozzák meg.

Evéskor életet veszünk el (illetve gyümölcs vagy magok fogyasztásakor megtagadjuk az élet lehetőségét), hogy magunkat szolgáljuk. A dolgok természetes rendje az, hogy a felsőbbrendű megeszi az alsóbbrendűt. Az isteni rendszer lehetővé teszi ezt az STS táplálékláncot, amennyiben az az életet támogatja. Az alsóbb rendű feláldozódik, hogy előremozdítsa a felsőbbrendű fejlődését, így a rendszer egésze egy magasabb állapot irányába fejlődik. Ha a felsőbb rendű lény arra használja a táplálékot, hogy egyenlő vagy nagyobb mennyiségű újdonságot vigyen be a rendszerbe, mint amennyit elvett az evéssel, akkor az entrópia (bomlás) negatív előjelű, a rendszer gazdagodik, és így összességében nettó nyereség keletkezik.

Akkor van gond, amikor az alsóbbrendű lény eszi meg és károsítja a felsőbbrendűt, késlelteti annak a fejlődését, és ezzel lassítja, vagy megfordítja a természet rendjét. Csak a legősibb típusú 1D és 2D STS formák mutatják ezt a sajátosságot. Érdekes jelenség a démonológiában, amikor bizonyos életformák általában szinkronisztikusan felbukkannak egy démon megjelenésekor. Mindannyian ismerjük Belzebub kapcsolódását a legyekhez. További példák a százlábúak, mérges kígyók és pókok, csótányok, skorpiók, a penész, a hangyarajok és a darazsak.

Mi különbözteti meg ezeket a lényeket más életformáktól, például az olyan ragadozóktól, mint az oroszlán, amely úgy tűnik, hogy nem áll kapcsolatban a démonokkal? A válasz az, hogy ezek az alacsonyabbak életformák annyira mérges vagy ragadozó természetűek, hogy képesek ártani az evolúciós létrán náluk sokkal feljebb álló lényeknek, és gyakran kegyetlenül vagy gondolkodás nélkül meg is teszik azt. De ez igazából nem is különbözik nagyon attól, amit a démonok tesznek. Ezért áll fenn az archetipikus együttrezgés kettőjük között, és ezért van az is, hogy az egyik gyakran társul a másikhoz. A hideghez, nyirkossághoz, halálhoz, pusztuláshoz, betegséghez, rothadáshoz és sötétséghez kapcsolódó fizikai életformák csupán azt tükrözik („amint fent, úgy lent”), amit a démoni hierarchia az éterikus és asztrális szinten hasonlóképpen művel. A démonok olyan alacsonyabb rezgésszintű lények, amelyek igyekeznek megmérgezni a tudatunkat, és a szellemünk bomlásából táplálkoznak.

Így tehát, habár az egyes STS és STO utak a 3D létsíkon kezdődnek, magasztos kifejezési formájukat a 4D szinten öltik fel, a tökéletességet pedig az 5D létsűrűségben érik el, továbbra is jelen vannak a tükröződő rezonanciáik az 1D és 2D szinteken, csak hát az élet ezeken a sűrűségi szinteken nem képes elérni azt az önrendelkezési fokot, amely szükséges ezen utak egyéni és szabadon választott szinten történő megtestesítéséhez. A 6D sűrűségi szinten pedig az STO lények már túlléptek az egyéni fejlődésen, és lélekcsoportokban fejlődnek tovább.

A 6D STS lények csakis az alsóbb létsűrűségű STS lények kollektív tudatának harmonikus felhangjaként léteznek. Más szóval a 6D szinten az STS csak archetipikus gondolatformaként létezik, vagyis nem más, mint lenyomat az éteri és asztrális táptalajban, a létezés nevű programba beszúrt rosszindulatú parancs, egy mesterséges intelligencia, amely elvégzi a neki adott parancsokat – ez neveztem én „Romlott Demiurgosznak” a Gnózis cikksorozatomban. A témával később még bővebben foglalkozunk.

Hogyan kapcsolódnak a létsűrűségek a fizikai dimenziókhoz (hosszúság, szélesség, ma-gasság, idő)?

A magasabb létsűrűségű lények a miénknél magasabb dimenziókat képesek elérni, az alacsonyabb létsűrűségű lények pedig csak a számunkra is ismerős, alacsonyabb dimenziókhoz férnek hozzá. Úgy tűnik, ennyi a kapcsolat a denzitások (létsűrűségek) és a dimenziók között.

Nyilvánvaló, hogy a sziklák, növények, állatok és emberek teljesen kézzelfogható módon és bármilyen kétértelműség nélkül hatnak egymásra, így (legalábbis a Földön) az első három létsűrűség ugyanabban a lineáris időben és három térbeli dimenzióban dagonyázik. Mindannyiuknak van téridőbe rögzített testük.

A 4D lények (például a földönkívüliek) esetében azonban azt tapasztaljuk, hogy képesek hozzáférni a negyedik dimenzióhoz (vagy az ötödikhez, ha az időt tekintjük a negyedik dimenziónak). Ezen a magasabb dimenzión keresztül ki-be mozognak az idővonalunkon, átmennek a tömör falakon, utaznak az időben, az idővonalak között csúszkálnak, és egyszerre képesek áttekinteni a múltunk, jelenünk és jövőnk valószínű eseményeit, mintha azok egy tablóra lennének kiterítve. Az 5D és 6D lények is ezt csinálják, csak éppen nagyobb biztonsággal, és a technológia segítsége nélkül.

Elmondhatjuk tehát, hogy az első három létsűrűség a különbségek ellenére is ugyanazt a háromdimenziós teret foglalja el. És bár a negyedik létsűrűséget a negyedik dimenzióval szokták összekapcsolni, ez nem jelenti azt, hogy az ötödik létsűrűségű lények képesek elérni az ötödik dimenziót, vagy hogy a hatodik létsűrűségűek a hatodik dimenziót, illetve a hetedik létsűrűségűek a hetedik dimenziót.

Ha a létsűrűségek a tudat fejlődésének mértékét jelentik, akkor mit jelent a „negyedik létsűrűségben”, vagy az „ötödik létsűrűségben” való létezés?

Itt arról van szó, hogy a különböző létsűrűségű életformák a saját tudatosságuk korlátai, illet-ve hatalma miatt különféle, megfelelő környezetekben léteznek.

A földi első három létsűrűség lényei egy teljesen fizikai környezetben élnek, amíg rendelkez-nek testtel. Mivel a 3D létsűrűségű emberek fizikai életet élnek, néha kényelemből a 3D létsűrűséget a fizikai világ avagy a háromdimenziós létezés szinonimájaként is használjuk, hiszen az emberek számára az egyik feltételezi a másikat. Ezért a „3D létsűrűségben való lét” jelentheti azt is, hogy itt ebben a fizikai világban élünk.

Hasonlóképpen, a 4D lények egy változtatható kvázi-fizikai/kvázi-éteri környezetben léteznek a fejlettebb tudatuknak és/vagy a technológiájuknak köszönhetően, amely hozzáférést nyújt nekik a tér-időn túli dimenziókhoz. Ebben a létállapotban a miénktől eltérő (vagyis inkább azokat kiterjesztő, illetve kibővítő) sajátos elvek és környezeti jellemzők érvényesek. Így a „negyedik létsűrűségben lenni” egyfajta kvázi-fizikai világban való létezést jelent. Ugyanez vonatkozik az 5D lényekre, akik egy teljesen éteri vagy metafizikai környezetben léteznek, amelyet nevezhetünk ötödik létsűrűségnek is.

Szigorúan véve tehát csak három fő környezettípus létezik: a fizikai, a kvázi-fizikai és a nem fizikai. De a fentiek miatt, kényelmi okokból nevezhetjük őket 3D, 4D, és 5D/6D létsűrűség-nek/denzitásnak is, mivel az egyik dologhoz rendszerint értelmileg kapcsolódik a másik.

Igaz az is persze, hogy különbséget kell tenni a tudatosság mértékét jelző, és a környezetet jelölő létsűrűségek között. Bár a két dolog összefügg, nincsenek azonban egymáshoz kötözve. Lehetséges például, hogy egy 3D létsűrűségű lény az „5D létsűrűségben tartózkodik”, mondjuk a halál után, amikor az ember átlép a túlvilágra. Ez alatt azt értjük, hogy egy 3D tudat egy nem fizikai környezetbe lép be. Mivel ez a környezet általában az 5D tudatosságot elérő lények otthona, azt mondhatjuk, hogy a túlvilág az „5. létsűrűségben” van. De ez nem jelenti azt, hogy az elhunyt ember a tudat evolúcióját tekintve 5D lénnyé válik. Ő csak az 5. létsűrűség „látogatóknak fenntartott területén” tesz látogatást.

Hasonlóképpen, egy 4D életforma is beléphet a 3D környezetbe, ami egyszerűen annyit jelent, hogy fizikaivá válik. És egy 3D ember is felvihető a 4D-be, mondjuk amikor elrabolják az idegenek, vagy egy földalatti katonai bázisra kerül, amelyet technológia alkalmazásával, a negyedik dimenzió mentén eltoltak a valóság egyik „oldalsávjába”.

Egész pontosan mi is a negyedik létsűrűség?

Erre nem tudunk pontos választ adni. Vagy azért nem tudjuk, mert még nem tapasztaltuk meg személyesen, vagy megtapasztaltuk ugyan a 4D-t, de a jelenlegi tudatállapotunkban nem férünk hozzá az emlékeinkhez, vagy lehet, hogy emlékezünk rá, de nem tudjuk szavakba önteni, de akár még a magunk számunkra értelmes módon szavakba is önthetjük, de az olvasó, aki nem rendelkezik megfelelő tapasztalati háttérrel, akkor sem képes megérteni azt.

Ugyanakkor ez nem akadályozhat meg minket abban, hogy hozzávetőleges képet alkossunk róla a rendelkezésünkre álló nyomok alapján:

1) Amit a Ra és Cassiopaea források a negyedik létsűrűségről közölnek, illetve amiket a földönkívüliek az embereknek elmondtak vagy megmutattak.

2) Amit az idegenek által elrabolt és velük kapcsolatba lépő személyek figyeltek meg a földönkívüliek és az árnyékkormány katonai szekciójának képességeiről, viselkedéséről, hibáiról, technológiájáról, tendenciájáról és kor-látairól.

3) Az eltérítéseket és kapcsolatfelvételeket körülvevő különleges jelenségek (az úgynevezett „Oz tényező”), például az idő folytonosságának megszakadása, a térgörbületek, a helyi környezet hangulatának megváltozása, illetve a módosult tudatállapotok és érzékelések.

4) A paranormális (angolul Fortean) jelenségek, amelyeket többek között Jacques Vallee és John Keel vizsgál, és amelyek azt bizonyítják, hogy a földönkívülieket nem korlátozzák a fizika általunk ismert törvényei, és hogy a tudatszint kulcsfontosságú tényezőnek tekinthető az ember és a földönkívüliek közötti interakció valószínűsége és természete szempontjából.

5) Amit a néphagyományok, a mitológia, a vallás és az okkult hagyományok mondanak el a nem emberi lényekről, az általuk használt technológiáról, az élőhelyeikről, a viselkedésüket szabályozó törvényekről és elvekről, illetve a képességeikről és korlátaikról.

6) Amire következtetni lehet az egzotikus fizika szakterületei alapján – komplex téridő, ultrarelativitás-elmélet (mi van a tér-időn túl), holografikus valóság, kvantum-fázis és mértékszabadság –, illetve amit a kvantumfizikai kísérletek mutatnak a lehetséges jövők és a valószínű múltak egymásra hatá-sával kapcsolatban. Ezek a tudományos felfedezések segíthetnek megérteni a hiperdimenzionális lények és technológia természetét.

7) A sámánok, spirituális mesterek és alkimisták elbeszélései, akiknek a tör-ténelem során sikerült túllépniük a 3D korlátain.

8) A 3D és 4D között csak elmosódott, határvonal létezik, vagyis a 4D elvek és jelenségek halvány változatait már most is megtapasztalhatjuk. Erre példa a valóságteremtés, vagyis amikor az elménkkel bevonzunk bizonyos lehetséges jövőket. Ha ezeket a 4D-vel kapcsolatos kezdetleges sejtéseket/érzéseket extrapoláljuk, akkor meghatározhatjuk, mi számíthat megszokott dolognak a 4D-ben.

A fentiekből nem nehéz levonni a következtetést, hogy az öt érzék uralta, mindennapi anyagi világon túl is létezik valami. Számunkra úgy tűnik, hogy az idő egyenes irányban és egyenletes sebességgel halad, a létünk három térbeli kiterjedésre korlátozódik, a fény sebessége állandó, a gravitációt és az időt nem lehet manipulálni, és a legtöbb ember még soha nem látott olyan jelentős anomáliákat, amelyek hatására megkérdőjeleznék a valóságukat. Pedig rendkívüli jelenségek igenis történnek, és repedéseket hoznak létre az általunk tapasztalt illúzió homlokzatán. Következtetés: lehet, hogy ami a mi világunkban kivételnek számít, az éppenséggel egy másik világban a szabály.

A 4D magába foglalja 3D létsűrűséget is, mint ahogyan a matematikában a komplex számsík tartalmazza a valós számegyenest (ebben a hasonlatban több igazság van, mint gondolnánk). Miközben tehát a mi létünk a valós számegyenesre korlátozódik, ők hozzáférnek az egész komplex számsíkhoz. Más szóval, egy magasabb dimenzióhoz férnek hozzá.

Amink nekünk van (anyag, energia, tér, idő, test) nekik is megvan, de velünk ellentétben nem köti meg őket az, hogy csak ez van nekik. A 4D nem egy áttetsző, testnélküli lét; nagyon is valós és kézzelfogható a maga módján, csak éppen abban tér el a miénktől, hogy az ott élő lények hozzáférhetnek az éteri észleléshez, az éteri technológiához és az éteri műveletekhez; ugyanakkor nem akadályozza őket a tér és az idő merev állandósága. Az ilyen lények képesek az elméjük segítségével manipulálni az anyagot és az energiát. Az ő világukban a valóság sokkal folyósabb, változtathatóbb, képlékenyebb és szelektívebb.

Az ilyen lények teljes mértékben megértették, hogy a gyökereknél az anyag és a tudat ugyanaz. Odaát sokkal gyengébb a két dolgot elválasztó illúzió. Úgy tűnik, hogy a 4D-ben az anyag mélyebben van feltöltve és átitatva a tudattal és az éteri életerővel, így minden élénkebb és intenzívebb, mint a mi „valóságunk” vérszegény sivatagában.

A 4D-ben is van tér, de nem korlátozódik a három térbeli dimenzióra. Van idő is, de nem kor-látozódik a lineáris időre. Ha egy 4D lény meg kívánja tapasztalni a lineáris időt, megteheti. Ha egy háromdimenziós környezetre akarja magát korlátozni, azt is megteheti. Ha úgy választja ki az időt és a teret, hogy az egybeessen a miénkkel, akkor képes magát bevetítetni a mi 3D környezetünkbe.

Ha egy ilyen lény be akarna hozzánk csöngetni vacsorára, akkor az elméjét vagy megfelelő technológiát kellene használnia (általában mindkettőt), hogy szinkronizálja az időbeli sebességét, az idővonalát, az időben elfoglalt pillanatát és a térbeli pozícióját a célponttal. De dönthet úgy is, hogy csak számunkra láthatatlanul jelentkezik, és enyhén fázison kívül (a negyedik dimenzió mentén eltolva) marad, ahelyett, hogy teljesen fázisba kerülne a mi valóságunkkal. Ennek a „rejtőzködésnek” az az oka, hogy így nem kell elszenvednie a mi környezetünkben való teljes megtestesülés mellékhatásait (az energiaszivárgást és energiaveszteséget). Amikor teljes mértékben bevetül a 3D-be, akkor arra az időre ő maga is 3D lénnyé válik; ha pedig túl sokáig marad, elszállhat a 4D tudatossága, és azt kockáztatja, hogy itt ragad.

A 4D fizikai valóság képlékenysége miatt az olyan fogalmak, mint a bal és jobb, előre és hátra, itt és ott, múlt és jövő többé-kevésbé módosíthatók, és az érvényességük attól függ, hogy milyen erősen összpontosít egy 4D lény (vagy a kölcsönös környezetet létrehozó 4D lények csoportja) ezekre a fogalmakra, és tartja őket a helyükön. Ilyen összpontosítás nélkül a dolgok sokkal inkább „Aliz Csodaországban”-szerűek lesznek. Ha a Black Ops technológia vagy valamilyen természeti anomália hatására egy ember megfelelő mentális tréning, vagy valamilyen stabilizáló technológia nélkül a 4D létezésbe vetődne, akkor valószínűleg egy kaleidoszkópszerű folyékony valóságot tapasztalna meg, és ott elvesztené az eszét, mint aho-gyan a szegény tengerészek is megbolondultak az állítólagos Philadelphia Kísérletben – legalábbis azok, akiknek sikerült megúszniuk, hogy beágyazódjanak a falakba, vagy hogy lángra lobbanjanak.

Jelenlegi létünkben a tér és az idő általunk megtapasztalt illúziója szolgál krétaként és rajztáblaként, amelyen megtanuljuk a 3D leckéinket. Ezek a korlátozások teszik lehetővé azokat a drámákat, kihívásokat és győzelmeket, amelyeket emberekként átélünk. Ezek képezik a növekedésünkhöz szükséges közeget, vagyis a mátrixot. De ezek a béklyók nincsenek örökre ránk bilincselve, mint ahogyan egy 3 kilós súlyzó sem állandó edzőeszköze egy testépítőnek. A 4D szinten már elmondható, hogy a 3D tér és a lineáris idő korlátozásai ellátták a feladatukat, és többé már nem ők a fejlődés elsődleges hajtóerői, de persze elő lehet őket hívni, ha szükséges, mint ahogyan akkor is elő tudjuk hívni a számtani ismereteinket, amikor már ismerjük az algebrát, vagy tudunk pálcikaembert rajzolni azután is, hogy megtanultunk festeni.

Hasonlóképpen, míg az átlagos szintű állatok és az alacsonyabb szintű emberek a testi örömökből és fájdalmakból okulnak, a magasabb szintű emberek tanulhatnak az érzelmi, lelki és spirituális fájdalmakból és örömökből is; a 4D életben megtanulandó leckék leginkább az utóbbiak körül forognak, nem pedig a fizikai fájdalom, betegség és szenvedés körül, amely annyira meghatározza az életet a 2D/3D dzsungelben.

Amikor egy adott 4D inkarnáció elérte létezése végét és elfáradt, a lény meghal, átmegy az 5D létsűrűségbe, hogy regenerálódjon és végiggondolja az életét, majd újjászületik a 4D létsűrűségben, hogy új életet kezdjen. A reinkarnáció tehát a 4D világban is létezik, de a lefolyása nagyban függ attól, hogy a lény a kezdeti, vagy már a haladottabb 4D szinten van-e; ez utóbbi esetben, amikor a tudat már nagyobb mértékben képes uralni az anyagot, esetleg már nem is kell neki csecsemőként megszületnie, hanem a gondolat erejével közvetlenül is létrehozhatja a testét.

Ahelyett, hogy 4D csecsemőként születne újjá, a lény dönthet úgy is (ha hagyják), hogy a 3D szintre születik meg emberi csecsemőként – az ilyen embereket hívja a Ra anyag „Vándoroknak”; vagyis amikor valaki egy nagyobb létsűrűségből inkarnálódik az ala-csonyabba. De a beérkező lélek át is veheti valaki más testét, akinek a lelke belegyezik abba, hogy elhagyja az adott testet (vagy pedig erőszakkal eltávolítják belőle): ez az úgynevezett „megszállás” (angolul „Walk-In”) jelenség. A 3D szinten a magasabb létsűrűségű lélekre ugyanúgy hatnak a 3D lét tipikus korlátai, de valamennyi azért megmarad a 4D gondolkodásmódjukból és küldetésükből, még ha csak tudat alatt is. Így esetleg lehetővé válik a számukra, hogy a rendszeren belülről próbálják meg elvégezni a 4D szinten vállalt küldetésüket, amit kívülről nem tudnának megtenni (ennek köze van a be nem avatkozás törvényéhez).

A 4D szinten az egyéni fejlődés leginkább a szellem, a test és a lélek képzése körül forog, hogy nagyobb metafizikai képességekre tegyünk szert, amelyeket utána minden területen alkalmazhatunk; ahhoz például, hogy képesek legyünk kivetíteni magunkat a 3D-be, nagyobb fokú tudatosságot kell elérnünk, ezért szervezett képzés is folyik a 4D létsíkon, ahol többek között ezt a készséget is tanítják és fejlesztik. A mentális képességek hiányosságait kompen-zálni lehet a technológiával, így a kevésbé fejlett 4D csoportok fokozott mértékben támasz-kodnak a technológiára.

A 4D lények telepatikusak, egyesek jobban, mint mások. Bár szükség esetén képesek szavakkal is beszélni, rendes esetben inkább a telepátiával kommunikálnak, mert annak sokkal nagyobb a sávszélessége és a torzításmentessége – olyan ez, mint a HD videó a füstjelekhez képest. Nyitott könyvként olvasnak az elménkben, hiszen mi nem ismerjük eléggé a telepátiát, és így nem hoztuk létre magunkban a pszichés támadások elleni védelmeket. Változó mértékben képesek írni is az elménkbe, a mi nemtörődömségünktől, befolyásolhatóságunktól, vagy lelki érzékenységünktől függően. Érzékelik továbbá az éteri energiát, és így képesek mind megfigyelni, mind pedig manipulálni az auránkat vagy éteri testünket, amelyen keresztül mentális úton okozhatnak bénulást, gyógyíthatnak vagy megbetegíthetnek, érzelmeket gerjeszthetnek vagy szüntethetnek meg, fájdalmat válthatnak ki vagy csillapíthatnak, valamint fokozhatják a tudatosságot, illetve kikapcsolhatják azt.

Ami a 4D lények külső megjelenését illeti, mivel még nem uralják 100%-osan (csak részlegesen) a környezetüket illetve a testüket, őket is befolyásolja a második és a harmadik létsűrűségű őseik genetikája. Tehát egy negyedik létsűrűségű lény, akinek az ősei között voltak olyan humanoidok, mint mi, a 4D-ben is humanoidnak látszik. Ha mondjuk hüllőkből vagy rovarokból fejlődtek ki, vagy lettek genetikailag kifejlesztve, akkor továbbra is rendelkeznek ezekkel a jellemzőkkel. A 4D létsűrűség ebben eltér az 5D szinttől, ahol a tudat már annyira megerősödött, hogy tetszőleges testet képes kivetíteni/feloldani, ha szükséges.

Mégis, a külső hasonlóság, az egyedi genetikai kódolás és testfelépítés, a fiziológia, a szervek szerkezete és elhelyezése, valamint a kémiai összetétel ellenére a 4D test nem feltétlenül egyezik meg 3D őseivel. Ez nem csak azért van, mert genetikailag továbbfejlődtek, vagy mesterségesen módosították magukat, hanem mert a 4D-ben az anyag a fizikai törvények bővebb készlete alapján működik, és jobban áthatja/eltelíti a tudat és az életerő. Így több mindenre van lehetőség abból a szempontból, hogy milyen típusú biológiai folyamatok (illetve technológiai folyamatok) mehetnek végbe, ezért aztán tapasztalhatók bizonyos különbségek a test funkcióiban és szerkezetében is.

A 4D északi típusú (nordikus) földönkívüli idegenek például hasonlíthatnak annyira egy 3D emberhez, hogy nem sokan bámulnák meg őket, ha köztünk járnának, de egy orvos igencsak zavarba jönne, ha behatóbban megvizsgálná őket. A táplálkozási igényeik sem lennének ugyanazok, mint a miénk. Nekünk több ezer kalóriára, sok fehérjére, szénhidrátokra és zsírokra meg rostanyagokra van szükségünk, amelyek nagy része aztán hulladékként hagyja el a testünket, ami már magában is mutatja, mennyire nem hatékony az emésztőrendszerünk. Ők viszont sokkal kevesebbel is beérik. Egyes beszámolók szerint zselészerű ételeket, erőlevest és kristályos gyöngyöket esznek, amelyeket molekulákra bontanak, és közvetlenül a testükbe szívnak fel. A táplálék típusa és a táplálkozás módszere valószínűleg függ a genetikai felépítésüktől, illetve hogy mennyire képesek a tudatukkal uralni az anyagot.

Mivel pedig különleges szellemi képességekkel és nagy energiájú éteri testtel rendelkeznek, a 4D lényekben nem létezik a felsőbbrendű, középső és alsóbbrendű énre való felosztás, illetve a különböző személyiségek sem küzdenek az elme uralmáért, mint ahogyan az emberekben az általában zajlik. Mi is csak azért leledzünk ebben az állapotában, mert túl alacsony az éteri energiaszintünk, és az éteri áramköreink nem működnek vagy alszanak, s így lényünk különböző részeit nem kötik össze a szükséges kommunikációs kapcsolatok. A 4D elme, lélek és test tehát viszonylag egységesebb, összefüggőbb rendszert alkot, és a részek nagyobb összhangban állnak egymással. STO állapotban a lény aktív kapcsolatban áll a szellemmel vagy Felsőbbrendű Énnel is. 4D STS állapotban a cselekedeteket az alantas én démoni energiáival egyesült középső én irányítja; vagy ha nincs középső én, akkor a kaptár-elme, a külső démoni befolyás, vagy az STS táplálékláncban feljebb lévő külső erők végzik az irányítást.

Hasonlóképpen, mivel az ilyen lények telepatikusak és képesek érzékelni mások „rezgéseit”, a 4D társadalmak nincsenek úgy megosztva, mint a mieink. Mivel mi lelkileg vakok vagyunk, és képtelenek vagyunk gyorsan megérteni egy másik személy belső világát, mindig is viszonylag különállók és szervezetlenek maradunk, és csakis az általánosan belénk nevelt hiedelmek és életmódok tartanak minket kordában. De ha annyira ismernénk a szomszédunkat, mint amennyire saját magunkat, és fordítva, akkor nem lenne szükségünk évekig tartó barátságra és számtalan órányi beszélgetésre, hogy egyensúlyba és összhangba kerüljünk, és megértsük egymást.

Most képzeljük el ezt az egészet társadalmi szinten! A 4D lények telepatikus úton kapcsolód-nak azokhoz, akik illenek hozzájuk, és így egy spontán jellegű lelki hálózat alakul ki, amelyben minden egyén, anélkül, hogy elveszítené az egyéniségét, megérti egymást és összhangba kerül egymással, s így szervezettebb, összetartóbb és összekapcsolt egységet alkot. Ezt nevezi a Ra anyag „társas emlékezetkomplexumnak”

A 4D STO és STS lények különböző rezgésszinteken léteznek, mások a céljaik, és az irányultságuk. Általában nem is hatnak egymásra, nemhogy egymásba botlanának a 4D-ben (különösen a középes és felsőbb szintű 4D létsűrűségben). A mi szempontunkból még azt is mondhatnánk, hogy különböző valóságokban és idővonalakon élnek. Mégpedig azért, mert nincsenek bezárva a téridő egyetlen példányába, és így külön téridőkre kapcsolhatnak, hasonlóan ahhoz, ahogy mi a walkie-talkie beszélgetéskor különböző csatornákra váltunk. Az egyik baráti társaság kiválasztja az egyik csatornát, a másik társaság pedig egy másikat választ. Mi 3D lények viszont általában egyetlen csatornára vagyunk rögzítve, ahol mindenki mindenkivel egyszerre beszél, és emiatt törnek ki a háborúk.

Természetesen a gyakorlatban ez nem ilyen fekete-fehér, és valójában inkább fokozat kérdése, hiszen ha megváltoztatjuk a saját gondolatainkat és érzéseinket, akkor mi is tehetünk valami hasonlót, csak persze gyengébb mértében; inkább csak a valószínűségekkel játszunk, és ennek eredményeképpen olyan jövő nyilvánul meg a számunkra, ahol nem futunk bele a rezgésünkhöz és gondolkodásmódunkhoz nem passzoló emberekbe és helyzetekbe. A 4D-ben annyi a különbség, hogy mindez teljesen más szinten történik, és ez a dolgok alapértelmezett működési módja.

Amikor azonban a 4D STO és 4D STS lények a 3D ügyekkel kezdenek el foglalkozni, például hogy mi legyen a mi bolygónk sorsa, illetve hogy kiaknázzák-e erőforrásként az embereket, vagy inkább fejlesszék a lelki érettségüket; vagy amikor valamelyik eltérített személy vagy kontakta alapvető fontosságúvá válik minkét fél számára, akkor ezek a 4D csoportok összefutnak, és együttműködés, diplomácia vagy harc formájában kénytelenek egymásra hatni az ilyen ügyekben. Nem annyira arról van szó tehát, hogy az STO és STS lények közvetlenül harcolnak egymással a 4D-ben (bár ez is előfordulhat), hanem, hogy miattunk és rajtunk keresztül harcolnak. Sőt, azt is mondhatnánk, hogy a történelmünk, a valóságunk, és bizonyos esetekben a saját életünk is nagyrészt a felsőbb sűrűségű erők közötti, egymásnak ellentmon-dó kölcsönhatások tükröződése/terméke.

A Ra anyag szerint a 4D társas emlékezetkomplexumok fő célja, hogy úgy gyakorolják és fejlesszék ki a saját STO és STS jellemüket, hogy hozzányúlnak kevésbé polarizált civilizációkhoz (ezek vagyunk mi), és az adott civilizáció egyéni és kollektív szabad akaratával összhangban elősegítik az STO vagy STS irányba való polarizációjukat. Ebből az STS erők több táplálékot, energiát, erőforrást, illetve rabszolgát/újoncot nyernek. Az STO csoportok számára pedig a tanulás, a növekedés, és a fiatalabb lelki testvéreikről való gondoskodás okozta megelégedettség tekinthető a nyereségnek.

Mi a helyzet azzal az állítólagos tudatváltással, amely 4D vagy 5D környezetbe való be-lépéskor következik be? Ez ugyanaz-e, mintha 4D vagy 5D létsűrűségű lénnyé válnák?

Ha fognánk egy átlagos állat lelkét, és belehelyeznénk egy emberi testbe, akkor az hozzáférhetne az emberi értelemhez, s képes lenne megtanulni beszélni és részt venni a társadalomban. A fejlettebb biológiájú testnek köszönhetően új testi/idegrendszeri eszközöket kapna. Ez az emberállat azonban csak kezdetleges ember lenne, deréktól lefelé nem rendelkezne megfelelő bölcsességgel, sem pedig magasabb szellemi prioritásai nem lennének, és valószínűleg csak a személyes megmaradásával és a szaporodással foglalkozna, hiszen a lelke eddig csak ezt ismerte. Így egy megváltozott tudatállapotot élne át, mivelhogy másik testbe került és fejlettebb agyat kapott, de a lényegét tekintve továbbra is 2D lény maradna.

Hasonlóképpen, ha egy tisztán 3D embert a 4D-be visznek át eltérítéssel, illetve okkult vagy technológiai eszközökkel, akkor ő is megtapasztalja a módosult tudatállapotot, de a lényegét tekintve továbbra is 3D marad. A tudatosságának változása leginkább az éteri testének áram-köreiben végbementő fejlesztés miatt következik be, mert eltolódnak és felfokozódnak benne az éteri áramlatok, ami viszont csak annak köszönhető, hogy a 4D környezetben eleve sűrűb-bek az ilyen energiák. Ez az éteri aktiválás működésbe hoz olyan lelki funkciókat, amelyek segítségével kiküszöbölhető a fizikai agy néhány korlátja. Az ember könnyebbnek, elevenebbnek érzi magát, sokkal mélyebb és tágabb gondolatokat tud megérteni, és olyan dolgokat képes érzékelni, illetve emlékeket felidézni, amelyekhez egyébként nem tud hozzáférni.

De ha nem él ott elég sokáig, és nem tanulja meg a 4D létezés számtalan egyedülálló leckéjét, akkor a lelke mélyén továbbra is 3D lény marad. És amikor visszakerül a 3D szintre és az éteri energiája visszacsökken az alapvető szintre, akkor mindez elhalványul, és talán még el is felejti az élményeit, hiszen azokat a lényének egy másik része rögzítette, nem pedig a fizikai agy, amelybe most be van zárva.

Hasonlóképpen, ha egy 4D lény testesül meg 3D emberi formában, vagy levetíti magát a 3D környezetbe, és túl sokáig marad teljesen fizikai lény, akkor a 3D környezet és a fizika törvényei elkezdik gátolni a lény korábbi nagyszerű képességeit. Mint amikor egy növényt elzárnak a fénytől, ez a lény is egyfajta lelki álomba, kábulatba vagy feledésbe merülhet. Bizonyos értelemben a korábbi „isten” egyszerű földi „halandóvá” válik. A lelki magját tekintve továbbra is 4D marad, de most már hat rá az elmúlás, a tehetetlenség, valamint a 3D környezetre és testekre jellemző egyéb nehézségek.

Amikor pedig egy ember meghal, és átmegy az 5D túlvilágra, akkor megszabadul ugyan a biológia, a lineáris idő és a tér korlátaitól, és magasabb szinten érzékeli a dolgokat, de attól még a lelke magjában továbbra is csak 3D tapasztalatokkal és bölcsességgel rendelkezik, amelyekből még többet kell megszereznie a további 3D életeiben.

A kutya ott van elásva, hogy nem minden ember szükségképpen 3D lelkű. Ha egy 4D lélek testesül meg emberként (mondjuk egy emberbaráti küldetés részeként), akkor amikor ezt a személyt egy eltérítés során átviszik a 4D-be, az ott tartózkodása alatt visszatér egykori önmagához, ahelyett hogy csak az idegenektől kapna különleges képességeket. Sőt, még akár ismerősnek is érezheti ezeket a képességeket. (A magasabb létsűrűségű lényeket, akik testet öltöttek itt a 3D létsűrűségben, a_ Ra anyagban_ „Vándoroknak”, a Hajnalhozókban „Rendszerrombolóknak” nevezik, én pedig a Fringe Knowledge – Titkolt Tudás kezdőknek c. könyvemben „segítő lelkeknek” hívom őket.)

Hasonlóképpen, amikor egy 5D lény emberként inkarnálódik és később meghal, az ő átlépése az 5D létsűrűségbe nem csupán pihenő a kispadon két megtestesülés között, hanem hazatérés a nem fizikai birodalomba, ahol eredetileg élt, mielőtt idejött közénk.

Különbség van tehát azon esetek között, amikor a tudatunk a fejlettségünknek nem természe-tes szintre emelkedik, és amikor ledobjuk a bilincseinket, és visszatérünk az igazi énünkhöz a magasabb létsűrűségbe.

Ha egy STO lény másokat szolgál, beletartozik-e abba az is, hogy hagyja magát kihasználni az STS lényektől, akik önző módon követelik, hogy szolgálják őket?

Nem, mert ezzel csak további egyensúlytalanságot hoz létre. Ha nem a megfelelő személyt segíted, ráadásul rosszul, rosszkor, vagy rossz okok miatt, akkor csak ártasz. Ha az STS lényeket úgy táplálod, hogy azzal egyértelműen súlyosbítod vagy segíted a STS hajlamaikat, akkor csak a rendszer teljes egyenlőtlenségét növeled, és így a megértés és az előrelátás hiányából eredő STS cselekedetet hajtasz végre. Ez viszont negatív következményekkel jár, például az energia, az idő, az egészség, az élet és az erőforrások elszívásával, és elkerülhetetlenül megbánáshoz vezet, amikor rájövünk, hogy hülyeséget csináltunk.

Ez egy nehéz, de szükséges lecke mindenkinek, aki az STO irányba halad, de még kapcsolat-ban áll az STS környezettel és lényekkel. Az olyan szerető, együttérző és kedves emberek, akiknek nincs elég ereje, tisztánlátása és bölcsessége, találkozni fognak az emberi és nem em-beri ragadozókkal, akik néhány nagyon fájdalmas leckébe vezetik őt be. A magasabb szintű érzések nem elegek, az embernek magasabb szintű intelligenciára is szüksége van, mert a lényünk magasabb szintű részében egyszerre van jelen a magasabb szintű szív és a magasabb szintű értelem. Más szóval, egyaránt használnunk kell a magasabb szintű érzelmi és értelmi központokat ahhoz, hogy biztosan elérjük az STO állapotot.

Ne feledjük el, hogy mi emberek, a jó szándékunk ellenére is, még mindig 3D STS lények vagyunk. Ez azt jelenti, hogy egy STS világban élünk, és ezért közvetlen kapcsolatba kerülünk más STS erőkkel. Ez azt is jelenti, hogy véges mennyiségű energiával, idővel és erőforrással kell gazdálkodnunk. Eleve ezért találkozhatunk minket kihasználó lényekkel, és ezért égetjük meg magunkat, amikor segíteni próbálunk nekik. Ugyanakkor viszont ezért is van szükségünk erőre, tisztánlátásra és bölcsességre, hogy eligazodjuk az ilyen terepakadályok között. Ezeket a magasabb szintű intellektuális tulajdonságokat csak akkor szerezhetjük meg, ha bemerülünk az STS világba, és a szembesülünk az ott uralkodó erőkkel és buktatókkal. Ez a helyzet kódolva megtalálható az Ádám és Éva mítoszban, amikor is esznek a jó és rossz tudás fájáról, és utána kiűzik őket a vadonba, ahol megszerezhetik ezt a fajta tudást.

Nekünk tehát elég komoly feladatot jelent foglalkozni más STS egyénekkel és lényekkel – nem úgy a magasabb létsűrűségű STO lényeknek. Először is nekik – ellentétben velünk – korlátlan mértékű energia, idő és erőforrás áll a rendelkezésükre, tehát többet adhatnak magukból, és nem kell elszenvedniük az egyensúlytalanságot. Az angyaloknak nem kell aludniuk napi nyolc órát, etetniük a gyermekeiket, vagy megszakadniuk, hogy megéljenek. Az STO lét azt jelenti, hogy mentesek a mátrixbéli életet meghatározó korlátozásoktól. A belső szellemi szabadság vezet a külső szabadsághoz, nem pedig fordítva.

Másodszor, a magasabb létsűrűségben élő lények nem zsúfolódnak össze, és nem olyan kéz-zelfoghatóak egymás számára, mint itt a 3D-ben. Minálunk egy jószívű ember és egy mocskos bandita – miközben mindegyik a saját világában, vagy életmódja szerint él – egyforma mértékben testi jellegű egymáshoz képest, így néha keresztezik egymást az útjaik, és akkor megtörténik a gyilkosság. A 3D-ben mindketten fizikai természetűek, és csak a fizikai találkozás valószínűségét lehet befolyásolni abban az értelemben, hogy a karmikus és a lélekrezonanciás tényezők döntik el, hogy az útjaik keresztezik-e egyáltalán egymást, illetve szinkronisztikus tényezők megakadályozhatják a világaik találkozását. De nem csak a szinkronicitás, hanem a véletlenszerűség és a dzsungel törvényei is léteznek, és néha a törvények megsértése is bekövetkezik, csak azért, mert meg lehet őket sérteni, és valaki úgy döntött, hogy meg is sérti őket.

A magasabb létsűrűségekben viszont a világokat elválasztja egymástól a „frekvencia” nagyjából úgy, mint a különböző rádióállomásokat a rádióspektrumban. Akár az is előfordulhat, hogy két külön létsík egyáltalán nem érintkezik egymással, mint ahogyan az egyik rádióállomást sem halljuk, ha a másikra hangolunk. A nagyobb létsűrűségekben az STO lények csak szándékosan keresztezik az STS lények útját, nem pedig kényszerből, mint a mi esetünkben, ahol az emberek ugyanabban a fizikai környezetben kénytelen élni.

Ne feledjük, hogy rengeteg történet létezik arról, hogy az isteni erők „leszállnak” közénk, hogy elbánjanak a démonokkal, vagy hogy kiemeljenek valakit a halálközeli élménye során az alsó asztrális világokból, így tehát nem mondhatjuk azt, hogy az STO lények a lélekrezonanciás különbségüknél fogva soha nem léphetnek be egy STS világba. Bármikor megtehetik, és meg is teszik, ha szükséges. De ahogyan korábban már említettük, úgy tűnik, hogy az STS lények nem tudnak belépni a STO világokba, hiszen a magasabb vibrációs energiákkal találkozva nem jutnának messzire, hanem csakhamar elveszítenék az energiájukat és szétesnének. Ezért ellentétben velünk, a magasabb létsűrűségű STO lényeknek nem kell aggódniuk azon, hogyan védjék meg magukat.

Harmadszor, a magasabb létsűrűségű lények olyan szellemi erőkkel rendelkeznek, amelyek segítségével olvasni tudnak a másik lény tudatában és lelkében. Ezért aztán nem könnyű őket becsapni. Az önző emberben, aki „Istenhez” könyörög a kicsinyes győzelmekért és hiábavaló sikerekért, úgy tudnak olvasni, mint egy nyitott könyvben, az imádságaira pedig kizárólag az STS erők fognak válaszolni, és aztán fausti alkut kínálnak neki. Ezzel szemben az embereket, akik nem rendelkeznek telepatikus képességekkel – és néha még egyszerű intuícióval sem – egy elbájoló csaló simán átveri, majd pedig anyagilag teljesen kivérezteti őket.

A nagyobb létsűrűségű STO lényeknek ezért nem kell számolniuk annak az állandó kockázatával, hogy kihasználják őket az STS lények. Minekünk viszont erővel, tisztánlátással és bölcsességgel kell ellensúlyoznunk a 3D létsűrűségben meglévő korlátainkat. Meg kell értenünk, hogy nem mindenki viszonozza kedvességgel a kedvességünket, illetve tisztelettel a tiszteletünket; egyes emberek, valamint a démonok és a negatív idegenek, a mi kedvességünket és tiszteletünket gyengeségnek tekintik, amit aztán igyekeznek is kihasználni. Nincs értelme feláldozni magunkat ezeknek a ragadozóknak, hiszen ezzel is csak az egyensúlytalanságot növeljük.

Ez azt jelenti, hogy az STO lények soha nem segítik az STS lényeket?

Nem. Mi alapvetően STS lények vagyunk, mégis segítenek nekünk néha az STO lények. A magasabb szintű STO erők segíthetik az STS lényeket, ha az összességében növeli a rendszer egyensúlyát. Hogyan lehetséges ez? Az STS lények közül nem mindegyik 100%-osan STS, azaz néhányuknak még van olyan részük, amelyekben esetleg még visszhangot kelthetnek az STO impulzusok.

Az is lehetséges, hogy valaki STS létet él, de közben az STO felé halad. Fontos figyelembe venni az irányt és a sebességet. Különbséget kell tehát tennünk aközött, hogy valaki STS vagy STO állapotú, illetve hogy a változásának iránya egyre inkább az STS vagy STO felé mutat-e.

Egy lény rendelkezhet STS tulajdonságokkal, de kevésbé, mint mások, ráadásul napról-napra egyre kevésbé. Lehet, hogy valakinek az emberbaráti indítékai még tartalmaznak önző elemeket, de ha a szándékai és cselekedetei egyensúlyt eredményeznek a világban, fokozottabb tudatosságra ébresztik a tájékozatlanokat, és lehetővé teszik a szabad akarat gyakorlását az elnyomottaknak, akkor ez nettó nyereséget jelent a mások szolgálatának ügyében.

Amikor a magasabb létsűrűségű STO lények segítik az ilyen embereket, akkor az azzal a cél-lal teszik, hogy növeljék a teljes egyensúlyt, a tudatosságot és a szabad akaratot. Így akár figyelmen kívül is hagyhatnak egyes periférikus STS tendenciákat, ha egy adott helyzetben és annak végeredményében túlnyomórészt az adott személy STO irányultságú részei érvényesül-nek. Ilyen esetben ezeket az aspektusokat segítik.

Mi is tehetünk így, sőt így érdemes eljárnunk, amikor másokat segítünk, hiszen ha válogatás nélkül hagyjuk, hogy érvényesüljenek az ilyen emberek alantas impulzusai, akkor azzal összességében csökkentjük az egyensúlyt, a tudatosságot és a szabad akaratot. Egy személy alantas énje lényegében egy kívülről beléoltott élősködő, amely túszként fogva tartja a középső és a felsőbbrendű ént. Ha tápláljuk a túszejtőt, akkor az adott személy valódi énje ellen dolgozunk. A szabad akarat tiszteletben tartása tehát azt igényli, hogy különbséget tegyünk egy személy alsóbb és felsőbb rendű aspektusai között, és hogy ne kényeztessük el az alantasabb impulzusait.

Előfordul-e olyan, hogy a magasabb szintű STO lények együttműködnek a magasabb szintű STS lényekkel?

Mivel az STS létformának szerves része a mélyen gyökerező tudatlanság, illetve az ember valódi természetének és az isteni rendszerben elfoglalt helyének tagadása, az STS erők aligha képesek valaha is teljesen megérteni az STO gondolkodást és létet. Lehet, hogy tudnak az STO csoportok létezéséről, de csak ijesztő rejtélynek érzékelik őket, amivel számolniuk kell. Legrosszabb esetben bosszantónak vagy súlyos fenyegetésnek tekintik az STO erőket attól függően, hogy mennyire zavarják azok az ő tevékenységüket.

Úgy tűnik azonban, hogy kölcsönösen egyetértenek abban, hogy mindegyiküknek megvan a hatásköre és célja. Konfliktus csak akkor merül fel közöttük, amikor úgy ítélik meg, hogy a másik fél megsértette az ő hatáskörüket, vagy ha a körülmények csak egymást kizáró cselekvési irányokat tesznek lehetővé, ami csak az egyik oldal számára jár haszonnal, vagy ha az egyik fél a tilosban jár, és beavatkozik a másik fél céljainak elérésébe. Máskülönben mindegyikük általában egymástól függetlenül cselekszik.

Ez persze függ a létsűrűségi szinttől is. A felső szinteken az STS és STO közötti rezgéskülönbség olyan nagy, hogy nem valószínű, hogy a legmagasabb angyalok valaha is kapcsolatba kerüljenek az asztrális szintek alján lakó legalvilágibb démon-főurakkal. Ezzel szemben az alacsonyabb 4D létben, ahol a földönkívüli STS és STO csoportok rezgésileg nem állnak olyan messze egymástól, és mivel éteri és fizikai testük is van, időnként találkoznak egymással ebben a környezetben. A 3D létsűrűségben mindannyian testi jellegűek vagyunk, így csupán a földrajzi távolság és a jó magaviselet választ el bennünket egymástól.

Ha egy olyan régió, mint például Észak-Amerika, az STS földönkívüliek és a Black Ops fennhatósága alá tartozik, akkor ők nyilvánvalóan fenyegetésnek tekintik az olyan jogosulatlan STO tevékenységeket, amelyek közvetlenül aláássák az ő terveiket. Ezért lövi le az árnyék hadsereg földönkívüli technológia segítségével az STO járműveket, hiszen az őket irányító STS földönkívüli frakciókkal működnek együtt, illetve kölcsönös anyagi támogatást nyújtanak egymásnak. Ha egy STO földönkívüli csoport kívánna itt tevékenykedni, akkor azt vagy titokban kellene csinálnia, vagy pedig engedéllyel, de ez utóbbi esetben teljesíteniük kellene bizonyos feltételeket. Engedélyt akkor kapnának, ha az uralkodó STS hatóságok valamilyen haszon lehetőségét látják a dologban. Ritka esetekben ez azt is jelentheti, hogy közösen, vagy pedig közvetlenül STS felügyelet alatt is dolgozhatnak.

Természetesen az ilyen megállapodások végső kimenete soha nem holtbiztos. Nincs garancia arra, hogy elérik a kívánt eredményt, csak a veszteség kockázata a biztos, de legalább megvan az esélye annak, hogy olyan dolgot érnek el, amelyet más módon nem tudnának megtenni. Más szóval, az STS és STO lények kapcsolatba léphetnek egymással látszólag kooperatív módon is, de ez valójában legtöbbször csak szerencsejáték.

Vegyünk például egy bizonyos személyt, aki a démonok és angyalok látószögébe került. A démonok – természetüknél fogva – az adott személy lelkének széthullásából próbálnak táplál-kozni, az angyalok viszont általában megvédik őt az ilyen paranormális összeomlástól. Aztán mondjuk azt, hogy ennek az embernek a sorsában benne van az is, hogy író lesz, és a démonokkal kapcsolatos dolgokat tanítja a világnak. Ebben az esetben nem tud tanítani anélkül, hogy ne tapasztalná meg őket közvetlenül. Tehát az angyalok visszavonhatják annyira a védelmüket, hogy ez az ember megtapasztalhassa a démonok befolyását, aminek lehet az a vége, hogy kiállja a próbát, bölcsebbé és erősebbé válik, miközben megismeri a démonok természetét és működési módszereit. De persze senki sem garantálhatja, hogy ez lesz a vége. Emberünk dönthet úgy is, hogy nem tagadja meg magától azokat a kicsapongásokat, amelyekre a démonok sarkallják, és elindul lefelé a lejtőn, ahol az alkoholizmus, a perverziók, a depresszió, erőszak, vagy a betegség, az öngyilkosság és az esetleges halál várja. A démonoknak még csak nem is kell tudniuk, hogy mit kockáztat az illető; ők csak azt látják, hogy a célszemély szélesre tárja magát, ezért két kézzel ragadják meg a kínálkozó alkalmat. Ebben az esetben, az STS erő a saját céljainak megfelelően cselekszik, nem is sejtve, hogy ezzel akaratlanul is pozitív célokat szolgál, feltéve hogy a támadásaiknak kitett személy(ek) is eljátsszák a rájuk osztott szerepet, és egészben jönnek ki az előadásról.

Tehát amikor azt mondjuk, hogy az STO és STS lények együtt dolgoznak, általában nem arról van szó, hogy régi barátokként teáznak és sakkoznak, vagy hogy az egyik a jó zsarut, a másik pedig a rossz zsarut játssza el, miközben a színfalak mögött jó cimborák. Sokkal inkább arról, hogy az STS a saját beteges céljait igyekszik elérni, miközben az STO engedi neki, együttműködik vele, vagy engedményeket tesz neki annak a soványka esélynek a reményében, hogy az STS erők törekvései visszafelé sülnek el, és sokkal pozitívabb eredménnyel járnak, mint amilyet egyébként elértek volna, ha a játékra soha nem is kerül sor. Mivel az STO erők az isteni akarattal állnak összhangban, és nem vakítja el őket az STS lényekre jellemző tagadás, tudatlanság és káprázat, képesek meglátni olyan végkifejleteket is, amelyeket az STS lények nem. Így az STO lények (vagyis inkább az isteni értelem, amelyet szolgálnak), kis dolgokkal (pillangó-hatással, szinkronicitásokkal) zavarják össze és hiúsítják meg az STS erők nagy műgonddal kidolgozott terveit, annak ellenére, hogy az STS lények látszólag fejlettebb technológiával, infrastruktúrával, és számításokkal dolgoznak (legalábbis hozzánk, emberekhez képest). Az STS erők inkább a determinisztikus módon tevékenykednek (oksági elven, amikor a korábbi dolgok meghatározzák a későbbieket), az STO erők pedig inkább szinkronisztikus módon (bizonyos események „véletlen” egybeesése révén).

A gyakorlatban általában azt tapasztaljuk, hogy hihetetlenül pozitív eredmények jönnek létre csak azért, mert az STS erők egyes eszközei (a mátrix ügynökök) katalizátorként hatva egy pozitív idővonalra térítették el a célszemélyt az eredetileg tervezett negatív idővonal helyett. Első látásra úgy tűnhet, hogy az STS erők szándékosan idézték elő a pozitív végkifejletet, de igazából pont az ellenkezője volt a céljuk, csak éppen elvesztették a fogadást, és visszafelé sült el az egész.

Miközben valakit gyengíteni próbálnak, vállalniuk kell a kockázatát annak, hogy esetleg még erősebbé teszik őt. Ez egyaránt igaz egyéni szinten, amikor a mátrix ügynökeivel vagy az okkult támadásokkal van dolgunk, és az emberiség szintjén is, amikor szembesülünk a különböző földönkívüli, Black Ops és világvége törekvésekkel. Amikor valaki egy pozitívabb jövő felé tart, mert a mátrix ügynökei katalizátorként hatottak rá, és közelebbről megvizsgáljuk a dolgot, akkor azt látjuk, hogy ugyanakkora vagy akár nagyobb is volt az esélye annak, hogy a dolgok szörnyen rosszra forduljanak a jó helyett, de mivel az adott a személy a biztonságos, bölcs és okos megoldást választotta, ezért a dolgok az ellenkező irányba fordultak.

Azt lehet mondani, hogy az STS és STO erők együttesen biztosítják számunkra az eszközöket, a körülményeket és lehetőségeket, amelyek segítségével fokozhatjuk az STS vagy STO irányultságunk mértékét, attól függően, hogy hogyan használjuk fel őket.

Az internet például a tudatosságot fokozó weboldalak, könyvek, hangfelvételek és videók elterjedésének és szabad felhasználhatóságának köszönhetően nyilvánvalóan az oktatás és a lelki felszabadulás eszközévé vált. Lehetővé tette, hogy az egyébként egymástól elszigetelt és magányos emberek felvegyék a kapcsolatot egymással a világ minden tájáról. És ugyanakkor az internet a szórakoztató tartalmaival, a csoportos egyengondolkodással, a mémekkel és szlogenekkel alaposan le is butított egy egész nemzedéket.

Ennél is fontosabb azonban, hogy az internet kiváló lehetőséget nyújtott a látható és „árnyék” kormányok számára, hogy nyomon kövessenek és kiértékeljenek mindenkit, és digitális modelleket dolgozhassanak ki az egyénekről és az egyének hálózatairól. Így ugyanis megtudhatják, hogy kit kell ellenőrizniük és milyen mértékben, illetve hogy alkalomadtán kit kell egyszerűen begyűjteni és kiiktatni. (Például ha egy jövőbeli napkitörés okozta EMP eseménykor – amikor a napból jövő nagyon erős elektromos impulzus tönkreteszi a földi elektromos berendezéseket – a társadalomnak már csak napjai vannak hátra a teljes káoszig, a távközlés teljes összeomlása lehetővé teszi az ilyen burkolt katonai műveleteket. Ha az STS erők engednék, hogy a számukra veszélyt jelentő emberek fellépjenek a zavaros időkben, akkor a pillangó-hatás felerősíti az ilyen emberek cselekedeteit, és így exponenciálisan növekszik a történelem menetével kapcsolatos befolyásolási képességük. Most, amikor a fennálló helyzet még kordában tartja a dolgokat, egy csomó kulturális és gazdasági hajtóerő működik pufferként, aminek köszönhetően a rendszer ellenáll bármilyen változásnak. Az aktivisták jelenleg csak korlátozott számban érik el az embereket, mivel a legtöbb ember túlságosan jóltáplált és öntelt ahhoz, hogy egyáltalán érdekelje őket a dolgok menete. A felfordulásban viszont ezek az emberek megszólíthatóvá és könnyen befolyásolhatóvá válnak, ezért kell gyökerestől kiirtani azokat a véleményformálókat, akiknek a befolyásoló hatása ellentétes ezen STS frakciók céljaival.) De a végeredmény még nem dőlt el; az ilyen próbálkozások akár vissza is üthetnek, és szükséges katalizátorként ráterelhetik az emberiséget a pozitív jövő felé vezető útra, amennyiben józan ésszel kezelik a dolgokat.

Hogyan kapcsolódnak az okkultizmusban szereplő fizikai, éteri, és asztrális síkok a lét-sűrűségekhez?

A fizikai sík nem más, mint a fent említett tér-idő kontinuum, amelyhez a földi élet első három létsűrűsége hozzá van kötve, ameddig a lények megtestesülnek itt. Az állatok, növények és az emberek nagymértékben ugyanabba a környezetbe vannak beágyazva. Habár minden létsűrűség hozzáférhet a fizikai síkhoz, csak az első három létsűrűség lényei hajlamosak benne fetrengeni. A magasabb létsűrűségű lények inkább az őket kevésbé korlátozó, magasabb dimenziós környezetükben tartózkodnak.

Az éteri sík nem más, mint a fizikai anyag, energia, tér és idő alatt működő „számítógépes kód”. Az éteri sík változásai megfelelő változásokat hoznak létre a fizikai síkon. Emberként mi csak a fizikai síkot érzékeljük, pedig a fizikai világot valójában az éteri sík tartja fenn, hatja át és támasztja alá. A fizikai lét olyan, mint a jéghegy csúcsa, és rengeteg minden van még az éteri óceán felszíne alatt.

Az éteri sík nem csak a fizikai tárgyakat kódolja, hanem más olyan energiákat és struktúrákat is, amelyek nem fizikai jellegűek, és a mi számunkra láthatatlanok. Amit mi az emberi érzékeléssel csak egy egyszerű növénynek észlelünk, annak az éteri síkon van egy finom energiateste is, ebben lakik a növény életereje; a látók ezt érzékelik a növény aurájaként. Vannak olyan éteri struktúrák is, amelyeknek nincs megfelelő fizikai megjelenésük; ilyenek például a szellemek vagy gondolatformák, vagy az éteri szervek az emberi testben és körülötte, amelyek nem csupán tükörszerű másolatai a fizikai szerveknek. Szóval egy csomó „metaadat” van az éteri síkon, amely nem látható a fizikai síkról.

Az asztrális sík inkább a tudatosság egyfajta belső dimenziója, nem pedig tér-idő alatt meghúzódó valami, mint amilyen az éteri sík. Az asztrális környezet teljesen helyhez nem köthető, nem fizikai, álomszerű, energiaalapú, és bizonyos mértékig szimbolikus. A tér-időn túl létezik; egyesek inkább idő-térnek neveznék. Egyfajta matematikai inverzió, amely az imaginárius tér három dimenziójából és a valós idő egy dimenziójából áll, ami pont az ellentéte az általunk ismert fizikai világnak. Ez azt jelenti, hogy az asztrálsíkon olyan könnyen lehet áthaladni a lineáris időn, mint ahogyan mi bejárunk egy alagút-hálózatot. Vagy úgy is elképzelhetjük, mint egy könyv tárgymutatóját vagy tartalomjegyzékét, amely segítségével gyorsan a különböző fejezetekhez lapozhatunk. De hát hol van a tartalomjegyzékben a könyv sztorija? Sehol sincs, mert a történet azon kívül található, a tartalomjegyzék viszont hivatkozik az egyes részeire.

Amit az ember az asztrális síkon érzékel, az bizonyos fokig csak szimbolikus értelmezése annak, ami valójában ott van. Ez azért van, mert az elme a számára ismerős hasonlatok segítségével értelmezi az ott található energiamintákat és energialényeket, nagyjából úgy, ahogyan az álmok is a szavakkal ki nem fejezhető archetípusok szimbolikus megjelenései. Tehát ami az emberi elme számára azon a síkon a tudás könyvtáraként jelenik meg (például a legendás Akásha krónikák) azt egy idegen lény esetleg olyan adatbanknak érzékelné, amely tele van holografikus információs buborékokkal. Amikor a halálközeli élményeket, vagy a múltbeli életeket megtapasztaló emberek arról számolnak be, hogy egy csodálatos világban jártak, ahol gondozott parkok és pihentető padok várták őket a túlvilágon, akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy az asztrális síkon nagy valószínűséggel nincs igazi gyep és fapad, csupáncsak az elméjük értelmezi így az ottani absztrakt energiákat és szerkezeteket, vagy pedig maga az elme teremt meg őket a saját kivetítésein keresztül.

Tekintettel a fentiekre, röviden kijelenthetjük, hogy az 1D, 2D és 3D lények be vannak zárva a fizikai síkra, amikor ébren vannak és testet öltenek, a 4D lények emellett hozzáférhetnek az éteri síkhoz is, az 5D lények igazi lételeme pedig az asztrális sík.

Fontos tudni azt is, hogy amíg egy lénynek van asztrális teste, bizonyos feltételek mellett képes eltolni a figyelme fókuszpontját az asztrális környezetbe. A 2D, 3D és 4D lények tehát alvás közben, asztrális kivetítéssel, illetve a földi élet végeztével elérhetik az asztrális síkot (5D). Ennek az az oka, hogy az asztrális test az asztrális síkon gyökerezik, még akkor is, amikor ébren és életben vagyunk; ő tartja a kapcsolatot az éteri és a fizikai test között a csakra és meridián rendszeren keresztül, amelynek elemei fordítóként, átalakítóként és adóvevőként működnek a fizikai és metafizikai világ között. Így az 5D létsűrűségű környezetet (az asztrális síkot) olyan lények is meglátogathatják, amelyek amúgy nem feltétlenül 5D létsűrűségűek.

Mit értenek az okkult kutatók azon, hogy az asztrális síknak vannak alsó, középső, és felső régiói?

Tapasztalatok alapján az alsó asztrális régiók sötét és nyomasztó helyek, egyesek azt mondanák, hogy „alacsony rezgésűek”, ahol az elveszett lelkekkel és a démonokkal találkozhatunk. A legerősebb démonok a legalacsonyabb szintekre különülnek el, egyrészt a saját tehetetlenségük révén, illetve azért, mert képtelenek elviselni a magasabb asztrális birodalmak energiáit; olyan, mintha ők lennének a szellemi világ fekete lyukai. Erről a sötét helyről csak változó sikerrel képesek kivetíteni magukat az éteri síkra és különböző mértékű hatást kifejteni a fizikai környezetre, az emberekre, a növényekre és az állatokra.

A középső asztrális régióban az átlagos állati csoportlelkek, az elhunyt emberek és más 2D/3D létsűrűségű lények (vagy az asztrális részeik) élnek – illetve olykor idelátogatnak. A magasabb régiókban a pozitív 4D, 5D és 6D lények laknak, vagy jelennek meg.

Kijelenthetjük-e akkor, hogy az alsó, középső és felső asztrális régiók megfelelnek az alsó, középső és felső létsűrűségeknek? Nem feltétlenül: a negatív 4D és 5D lények például a tudati fejlettség és a hatalom szempontjából (és így létsűrűségi szintjükben is) felettünk állnak, és mégis az asztrális síkon az alsó asztrális régiókban tartózkodnak.

Így tehát a legfelső és a legalsó asztrális régiók közötti mozgó skála nem jár együtt a létsűrűségi szinttel (legalábbis nincs közvetlen, „egy az egyben” megfelelés), hanem inkább a „rezgés” vagy lelki tisztaság, a tisztesség, a fény, az életerő és a hatalom mértékét mutatja. Több köze van a STO-STS spektrumhoz, mint az 1D-7D spektrumhoz.

A magasabb asztrális régiók isteni minőségűek, itt élnek a transzcendens mesterek és az an-gyali lények. A legalacsonyabb régiók pokoli minőségűek, és a démonoknak adnak otthont. Az angyalok és a démonok közötti különbség a szellemi tulajdonságaik polaritásában és mér-tékében áll (STO vagy STS lét). Mindkét lénycsoport rendkívül magas és tiszta amplitúdójú rezgést bocsát ki, de különbözik a frekvenciájuk: az egyiké rendkívül magas, a másik pedig rendkívül alacsony. Az angyalok és démonok ugyanazon a csúszó skálán helyezkednek el, csak éppen a skála két ellentétes végén. Ez a skála azt méri, hogy egy lény asztráltestét az istenihez való vonzódás, a negentrópia (a rendezettség mértékének növelése), az alkotóerő, a szeretet és a nemes impulzusok hatják-e át, vagy pedig a démoni, entrópikus (bomlasztó), determinisztikus, gyűlöletkeltő, és öncélú impulzusok. Más szóval a lelki élet vagy a lelki halál.

Az emberek a középső zónában helyezkednek el, viszonylag gyenge és nem tiszta amplitúdóval, a frekvenciájuk pedig a spektrum közepe táján ingadozik. Természetesen vannak szentek és lelki betegek is köztünk, de ők nem annyira polarizáltak, mint az STO vagy STS irányultságú, magasabb létsűrűségű lények, ugyanis a 3D emberi lét korlátozó tényezői (biológiai felépítés, élettartam, fizikai erő, állóképesség és értelmi képesség) eléggé behatárolja, hogy mit érhetünk el egy élet során, és így mennyire tudunk polarizálódni. A magasabb létsűrűségű lények nagyobb mozgástérrel, hosszabb élettartammal, és fejlettebb intelligenciával rendelkeznek, ezért intenzívebben tudnak polarizálódni. Az állatoknak viszont gyengébb a lelki rezgésük amplitúdója – még nálunk is kevésbé polarizáltak, mert nem rendelkeznek annyi értelemmel és szabad akarattal, mint mi.

Ahogyan egy lény fejlődik a létsűrűségekben, egyre jobban képes együttrezegni az isteni vagy a démoni erőkkel. Más szóval egyre intenzívebben és egyre szélsőségesebb rezgésszámmal fejezi ki az STO vagy STS jellegét. Ezért aztán az asztrális síkon egy jólelkű ember akár egy kissé feljebb is állhat, mint egy jóindulatú állati csoportlélek, egy pozitív földönkívüli feljebb állhat az embernél, az angyalok pedig feljebb állnak a földönkívülinél. De ha figyelembe vesszük a negatív lényeket is, akkor láthatjuk, hogy a magasabb létsűrűség nem mindig jelent magasabb asztrális szintet is, hiszen a negatív földönkívüliek vagy démonok még egy negatív embernél is alacsonyabb asztrális szinten állnak.

Ismételten el kell mondanunk tehát, hogy míg egy lény létsűrűsége az ő tudatosságának kifi-nomultságát, fejlettségét és hatalmát mutatja, létezik egy másik lelki vagy asztrális tényező is, amely a fény jelenlétét, a tisztaságot, a spiritualitást és az életerőt méri. Ez a tényező pozitív vagy negatív értékű lehet, és a látnokok fényes vagy sötét energiaként érzékelik. A 4D létsűrűségű lények között tehát egyaránt vannak pozitív és negatív jellegűek, és ez a lelki polaritásukat vagy asztrális tulajdonságaikat, vagyis az STO vagy STS hajlamaik intenzitását és tisztaságát jelenti. Például az asztrális sík legalacsonyabb szintű lényei, a mitikus démoni főurak az STS impulzusok hihetetlenül sűrű és tiszta központjaként működnek, mint a fekete lyukak. Az angyalok pedig az STO impulzusok intenzív és tiszta központjai, mint a sugárzó napok.

Az okkultizmusban az asztrális testet a felismert benyomások, a szenvedélyek, az akaraterő, az érzelmek és a kívánságok székhelyének tartják. Ezek az energiák vagy impulzusok olyanok, mint a vektorok, és egy bizonyos irányba mutatnak. Az emberek esetében ezek a vektorok mutathatnak felfelé, a felsőbb szintű és nemesebb énünk felé, vagy pedig lefelé, az alantas énünk irányába. Amikor az asztrális testet az anyag kiszolgálásának irányába mutató impulzusok szennyezik be, akkor egy kisebbfajta lelki entrópia, bomlás vagy elsötétedés megy végbe benne, mert elveszíti a szellemre annyira jellemző nem-determinisztikus (előre nem meghatározott) kreatív tulajdonságait, és ehelyett aláveti magát az anyag determinisztikus (előre meghatározott), entrópikus (a rendezetlenséget fokozó) tendenciáinak.

Ez utóbbi jelenség szélsőséges példái a démonok, akik annak ellenére, hogy nem fizikai jellegűek, mégis a halált, az entrópiát, a bomlást, a pusztulást testesítik meg (ezek az anyag jellemzői, amint azt a termodinamikai törvények is bizonyítják), és ezeket árasztják magukból, bárhová is menjenek. Nem mások ők, mint a „feneketlen mélység” felfelé kinyúló csápjai, amelyek mindent lehúznak az ő szintjükre, amit csak meg tudnak ragadni. A démonok megmérgezik az alacsony vibrációs energiáikkal az éteri környezetet (megbetegítve ezzel a növényeket, állatokat és az embert), illetve igyekeznek elpusztítani az emberek összes szellemi minőségét.

A magasabb és alacsonyabb asztrális világokat tehát a magasabb és alacsonyabb spirituális polaritású lények lakják. Így aztán a lényünkből fakadó sajátos rezonancia alapján dől el, hogy hová kerülünk az asztrális síkon. Ez részben megmagyarázhatja az emberek halál utáni tapasztalatainak különbözőségét. Néhányan gyógyító környezetbe kerültek, ahol szeretetteljes segítők vették őket körül, mások pedig gyötrelmes és sötét pokoli világokról számolnak be. Az utóbbi személyek beismerik, hogy dühös, önző és negatív természetűek, így tehát a tapasztalásaik egybevágnak azzal, akik belsőleg voltak a halál időpontjában. A magasabb asztrális régiókba akkor juthatunk el, ha rendelkezünk a megfelelő magasabb szintű spirituális természettel, vagy pedig ha valamilyen isteni kegyelem révén elvisznek minket oda.

Természetesen az ilyen felsőbb régiókban élő pozitív lények dönthetnek úgy is, hogy lejönnek az alsóbb régiókba, amikor isteni beavatkozásra van szükség, és ez nem is okoz nekik túl nagy nehézséget. Ezzel szemben az alsóbb szintű lények nem tudnak belépni a felsőbb szintekre, mert nincs meg bennük a felemelkedéshez szükséges energia, erő és összeszedettség, hogy egyben maradjanak az általuk választott asztrális polaritásban; az ilyen lények rendszerint szétesnek (égető érzésként szokták leírni, mondván hogy „éget a fény”), ha belépnek a szá-mukra magas rezgésű környezetbe, és hát általában ezt szeretnék a legkevésbé.

Fontos tudni, hogy még a mi mindennapi 3D környezetünk, a mindennapi események és a mindennapi emberek is magasabb rezgésszintűek annál, ahonnan ezek a démonok származnak. Amikor tehát kivetítik magukat az asztrális gödreikből a mi környezetünkbe (elsősorban a mi éteri környezetünkbe), felbomlanának, ha nem tudnak összegyűjteni annyi sötét energiát, hogy megfelelő zugot alakítsanak ki maguknak (például egy hálószobában, bárban, pincében, a szekrény sarkában, egy kísértetjárta házban, sírban stb.), ahol már sokkal kényelmesebben érzik magukat, ezt nevezik befészkelésnek.

Ebből az következik, hogy ha magasabb rezgésű energiákkal – szeretet, áhítat, hála, boldogság, egészség, élet, frissesség, fényesség stb. – kezeljük a fizikai teret, vagy ha csak egyszerűen megkérjük a felsőbb szellemi értelmet, hogy áldja meg és védje az adott teret), akkor ez a környezet különösen égetővé válik a démoni lények számára.

Hogy jönnek a képbe az angyalok és a Felsőbbrendű Én?

Tudjuk, hogy az angyalok születésüknél fogva nem fizikai jellegűek; ezért nem látjuk soha, hogy funkcionális ruhát viselnek, segédeszközöket használnak, hajókon utaznak, bázisokon tartózkodnak vagy ételt esznek. Mivel nem fizikai jellegűek, nem hatnak rájuk a fizikai korlátok sem, amelyeket technológia segítségével kellene legyőzniük. Ugyanebből az okból természetes formájukban a démonok sem használnak technológiát, nemhogy ruházatot. Az éteri síkon (amely kötődik a fizikaihoz) azonban vannak olyan törvények, amelyek kvázi-fizikai jellegűek, így aztán léteznek is éteri technológiák, eszközök, hajók és bázisok. Ugyanakkor viszont az asztrális sík 100%-ban tudatosságból áll.

Ezért azt mondhatjuk, hogy azok az angyalok, akik energialények (nem feltétlenül szárnyas és bő köpenyes humanoidok), legalább 5D létsűrűségűek. De az angyalok egy kicsit személytelenek, szigorú erkölcsűek, csoport-orientáltak, és rendkívül nagyhatalmúak. Mindez a tipikus 5D lakók fölé helyezi őket, akik viszonylag nagyobb mértékben egyéniségek, és így nagyobb önállóságot élveznek. Ezért azt gondolom, hogy az angyalok valószínűleg 6D lények.

Ha a teológiai és okkult magyarázatok alapján vizsgáljuk az angyalokat, akkor nem is feltét-lenül olyan életformák ők, akik az 1D, 2D és 3D létsűrűségből kiindulva fejlődtek fel egészen a 6D-ig. Sokkal inkább a Teremtő közvetlenül kivetített kiáradásai ők, fentről lefelé. Ahogyan Rudolf Steiner kifejtette, az angyalok a kozmikus metafizikai törvények közvetlen megszemé-lyesítései.

Ami a Felsőbbrendű Ént illeti, a Ra és a Cassiopaea anyagok szerint az 5D az utolsó létsűrűség, ahol lehetséges az egyedi személyiségfejlődés. Az 5D végére tökéletesítjük a saját egyéni utunkat. A 6D-ben már csak csoportként lehetséges a további előrelépés, hiszen a nagymértékben integrált hálózati tudatosság már újfajta hajtóerőt jelent az egyénhez képest.

Mivel tehát a Felsőbbrendű Én egyfajta tökéletessé fejlődött személytelen én, amely még nem egyesült más felsőbbrendű énekkel egy lélekcsoport részeként (ami nem ugyanaz, mint a cso-portlélek, amely egy állat- vagy növényfaj főlelke), ezért a Felsőbbrendű Ént az 5D és 6D közötti átmeneti zónába helyezném.

Miért tér el egymástól a Ra és a Cassiopaea anyag a felső létsűrűségek tekintetében?

A kassziopeiai lények azt mondják, hogy a 7D létsűrűség a vég, és ez képviseli a „egység-gel/mindenséggel” való végső egyesülést: Ra viszont azt mondja, hogy a 7D létsűrűség egy kissé még mindig olyan, mint a 6D létsűrűség, ahol ők tartózkodnak, és csak a 8D létsűrűség-ben ér véget/indul újra minden. Szerintem a különbség csak abban áll, hogy a Ra forrásban szereplő 6D és 7D létsűrűségeket a kassziopeiai lények úgy tekintik, hogy azok a 6D denzitás korábbi és a későbbi részei.

Hogyan magyarázza meg ez a létsűrűségi paradigma a Demiurgoszt?

Ra említi, hogy a negatív erők nem képesek az 5D-nél tovább fejlődni. Ez igaznak tűnik, mivel az egyéni fejlődés az 5D létsűrűség végén véget ér, az STS lények pedig az egyéni én fejlődésére/fokozására összpontosítanak (mindenki más rovására). Így tehát egy negatív lény nem adhatja fel úgy az egyéniségét, hogy közben továbbra is negatív marad.

Ugyanakkor a Cassiopaea anyagban azt állítják, hogy továbbra is létezik a 6D-ben az STS őstípus egyfajta „gondolatforma-tükröződése”, akit a hüllők istenükként imádnak, és néhányan Ormethionnak neveznek (görögül hormon „mozgásba hozó”, horman „ösztökél, késztet”, és horme „kezdet, impulzus”). Röviden, ez azonos a romlott Demiurgosszal, akivel a „Gnózis” cikksorozatomban foglalkoztam.

A romlott Demiurgosz a (lényegében asztrális és éteri síkokból álló) „világlélek” egyik része, amely negatív programozást (univerzális egót) kapott, és így az anyagot szolgálja, nem pedig a szellemet. Nem egy értelmes negatív lényről van szó, aki 5D létsűrűségű démonként mondjuk továbbfejlődött volna a 6D létsűrűségbe, hanem inkább egy mindenütt jelenvaló és személytelen dologról; a kisebb létsűrűségű és alacsonyabb asztrális síkon élő STS kollektívák egyfajta harmonikus felhangja ő a 6D létsűrűségben.

Külső jellemzőit tekintve a romlott Demiurgosz 6D képződménynek tűnik, ugyanakkor viszont negatív lelki polaritású (alacsony rezgésszámú). De inkább csak egy valódi érzelmek nélküli, mesterséges intelligenciával van dolgunk; látszólag önállóan jár el ugyan, de hiányzik belőle a szellemi mag, amely igaz érzéseket adhatna neki. Ezért ez inkább egy démon-szerű géphez hasonlít, és ő a Mátrix Irányítórendszer központi nagyszámítógépe. Ezért tekinthetjük a 6D-ben létező negatív gondolatforma-tükröződésnek, különösen annak fényében, amit az első „Gnózis” cikkemben elmagyaráztam arról, hogy mi is valójában egy gondolatforma – egy programozott intelligenciájú, éteri és asztrális képződmény.

Így tehát a Ra és a Cassiopaea anyagban elmondottak nem állnak egymással ellentmondásban, mivel Ra azt mondja, hogy az 5D-n túl nem lehetséges az egyéni, személyes STS evolúció, a 6D-ben létező negatív gondolatforma-tükröződés azonban nem az egyéni fejlődését eredményeként jutott abba az állapotba, hanem a 3D, 4D és 5D létsűrűségű, értelmes STS lények STS impulzusai hoztak létre lenyomatokat a 6D Demiurgoszban.

Miért tűnik úgy, hogy a Demiurgosz, a Felsőbbrendű Én és az angyalok kvantum-szinkronisztikus módon uralják a mi fizikai környezetünket?

A Demiurgoszt hagyományosan a mi fizikai univerzumunk formálójának, alakítójának és fenntartójának tekintjük. Ő a dolgát a neki megadott irányelvek szerint teszi. Ideális esetben az isteni erőktől kapja az útmutatást, és az istenséggel összhangban formálja a fizikai világot. A Demiurgosz romlott része azonban jelenleg az anyag és az STS tápláléklánc érdekében tevékenykedik, és így a szokásosnál durvább, ragadozó és lelkileg nyomasztó körülményeket teremt az uralma alatt lévő lények számára. Ezért a Demiurgosz és/vagy a romlott Demiurgosz, a meghatározásának megfelelően, fizikai létünk „gyökérszintjén” tevékenykedik, ami azt jelenti, hogy aktívan alakítja a mi öt érzékkel érzékelt valóságunkat az éteri síkon keresztül (ami pedig nem más, mint a fizikai világ mögötti „mátrix-kód”).

A Felsőbbrendű Ént úgy határoztuk meg, hogy az 5D és a 6D határán tartózkodik, az angyalok pedig határozottan 6D lények. A Ra és Cassiopaea források azt állítják, hogy ők is a 6D-ben élnek, illetve hogy mindannyian fénylények. Érdemes megjegyezni, hogy mindkettőben közös egy dolog, nevezetesen hogy orákulumként működnek. Az orákulumok szinkronisztikus kommunikáción keresztül működnek. A szinkronicitás az anyagi jellegű, előre meghatározott ok-okozatiságnak az ellentéte; a szinkronicitások során valamilyen tér-időn kívüli dolog befolyásolja a mi földi eseményeink menetét. Amikor megkeverjük a tarot kártyát, eldobjuk a I Ching érméket, kapunk egy óment, vagy egy hétköznapi szinkronicitást tapasztalunk, ezek csak azért történhetnek meg, mert valakik nagyon finom szinten (kvantumszinten), rendkívüli precizitással hangolják az események valószínűségét.

A jóslások során olyan értelmes erőkkel kommunikálunk, akik rendelkeznek az ehhez szükséges fortélyokkal és uralommal; ellenkező esetben nem tudnák a befolyásuk révén értelmes mintákba rendezni a véletlenszerű eseményeket. A jóslás tehát az orákulumi forrásokkal való kapcsolatteremtés egyik módszere. Ennélfogva pontosan az orákulumi értelmes lények tudják uralni nagy precizitással a fizikai környezetünket (ami amúgy jócskán meghaladja a 4D lények képességeit). Ez azt sugallja, hogy van valami a 6D-ben, ami hatalmas uralommal bír az éteri sík fölött, és ebből következőleg a fizikai környezet fölött is.

Hogy jobban megértsük ezt, vegyük sorra következő kapcsolatokat a fizikai, éteri, asztrális síkok és a létsűrűségek között:

• Az 1D legelején az elemi részecskék találhatók. Ők nem sokkal többek a fi-zikai testeknél. Az 1D tehát az anyag legkorábbi ébredezését jelenti.

• A 2D elején kezdődik a növényvilág felemelkedése, ami abban tér el az elemi részecskéktől, hogy a növények élénk éteri testtel is rendelkeznek a fizikai test mellett. A 2D kezdete tehát az éteri sík első ébredezésével jár.

• A 2D második felében kialakul az állatvilág, amely az éteri és a fizikai test mellett már asztrális testtel is rendelkezik. A felső 2D tehát az asztrális sík első ébredezésével kapcsolódik össze.

• A 3D-ben elkezd megnyilvánulni az egyéniség, és a vele járó szabad akarat segítségével a lény eldönti a szellemi irányultságát, vagyis hogy mindenki javára tegyen-e, vagy pedig csak a maga javára és mások rovására. A 3D létsűrűségben tehát megjelennek az individualizáció és a szabad akarat első jelei, amelyek a szellem tulajdonságai.

• A miután kiválasztottuk a lelki polaritásunkat, a 4D létsűrűségben a legtel-jesebb mértékben kiéljük azt. Mesteri szintre fejlesztjük az egyéniségünket és a szabad akaratunkat, és így a legteljesebb mértékben kifejlesztjük a szellemet.

• Az 5D létsűrűségben teljesen magunk mögött hagyjuk a fizikai világot, és át-lépünk az asztrális világba, hogy ott tökéletesítsük tovább magunkat. Ezen a síkon az asztrális természetünket tanuljuk meg teljesen uralni.

• A 6D létsűrűségben a lények elsajátítják az éteri környezet uralását, ami lehetővé teszi a számukra, hogy kedvük szerint változtassák meg a valóságun-kat.

• A 7D létsűrűségben egyesülünk a Mindenséggel, és ez magában foglalja az anyagot és a létezés minden egyéb aspektusát. Elérjük tehát a lét fölötti valódi uralmat.

Figyeljük meg a rendszerben jelenlévő szimmetriát. Az anyag először az 1D-ben jelenik meg, de csak a 7D elérésekor kerül végleg az uralmunk alá. Az éteri sík először az alsó 2D-ben jelenik meg, az uralmát pedig a 6D-ben sajátítjuk el. Az asztrális sík először a felső 2D-ben jelenik meg, az uralmát pedig az 5D-ben érjük el. Az egyéniség és a szellemi polarizáció elő-ször a 3D-ben merül fel, a logikus befejeződése pedig a 4D-ben következik be.

Valamilyen oknál fogva ezzel a szimmetriával soha nem foglalkozott sem a Ra, sem pedig a Cassiopaea anyag, sem a belőlük származó anyagok, pedig nyilvánvalóan létezik.

Azt akarom bemutatni, hogy mivel a felső 1D/alsó 2D és a 6D egymás párjai, ezért ha az éteri test először az előbbiben jelenik meg, akkor az éteri sík teljes uralmát az utóbbiban érik el a lények. Az éteri sík szabályozásával pedig teljesen képesek uralni a tér-idő kontinuumot. Így tartja fenn a Demiurgosz a mi világegyetemünket. Ezért van az, hogy a 6D létsűrűség és az ott található értelmes lények bizarr módon uralják a fizikai környezetünket. A 6D STO lények teljesen kívül vannak azon az hógömbön, amit mi valóságnak nevezünk, lelátnak ránk, szükség szerint hangolgatják a dolgokat, és csak az egészet irányító isteni rendszer törvényei szabnak nekik határt.

Miért nem mond meg nekünk mindent a Felsőbbrendű Én, amit tudnunk kell, vagy miért nem veszi át az irányításunkat, hogy egyből a 6. létsűrűségbe ugorjunk?

Ennek a teremtésnek az egyik alapja a szabad akarat és az önmegismerés vagy önálló tanulás, mert cselekvés és tapasztalás közben fejlődünk igazán. Ezért vagyunk elválasztva a Teremtőtől vagy Felsőbbrendű Éntől, és ezért vagyunk felruházva szabad akarattal. Létünknek ez az abszolút alapvető irányelve. Miért vannak videojátékok, és nem csak könyvek és filmek? Mert az emberek szeretnek játszani, és szeretik maguk felfedezni a dolgokat, gyakorolni a szabadságukat, megtapasztalni a világot.

Szóval többről van itt szó, mint egyszerű tudásleckékről; a lélek növekedése, a legmélyebb bölcsesség megszerzése és az önmegismerés a cél. Egyes dolgokat csak azért ismerünk olyan jól, mert átéltük őket, és az ilyen tanulságok és változások nem hatolnának olyan gyorsan a lelkünk mélyére, ha csak a partvonal mellől néznénk a meccset.

Ha a Felsőbbrendű Én tényleg az ember személyes fejlődésének végpontja, a nagy befejezés, amely visszanyúl az idő folyójába, hogy segítse a saját alsóbb szintű/elmúlt mellékfolyóit, akkor nem valószínű, hogy a jelenlegi emberi életünkben képesek leszünk 100%-ban azono-sulni vele. Módunkban áll, hogy úgy mondjam, „csatornázni” vagy „lehorgonyozni” őt az életünkbe, de nem válhatunk teljesen a Felsőbbrendű Énné, mert még nem jártuk be azokat a jövőbeli utakat, amelyeket ő már igen. Az intellektuális tanulás nem ugyanaz, mint amikor próbára tesszük magunkat, és a tapasztalatoktól változunk meg.

Tehát önállóak vagyunk, de ugyanakkor össze is kapcsolódhatunk a Felsőbbrendű Énnel, ha úgy döntünk, és meg kell találnunk a két véglet, vagyis a Felsőbbrendű Énünk 100%-a és az alantas énünk 100%-a közötti arany középutat. Ezen az úton lehetünk emberi lényként a leginkább tudatosak, odaadóak és hatékonyak: nemesek és erkölcsösek vagyunk, intuitív és tudatos közösségben élünk a Felsőbbrendű Énnel, nyitottan a kreativitásra, az önkifejezésre, a megfontoltságra, a lovagiasságra, a szeretetre, az együttérzésre és így tovább.

Ellentétben a közhiedelemmel, nem az alantas én tesz minket emberré; az csak az állatias vagy démoni tulajdonságokat hozza ki belőlünk. A középső énünk tesz minket emberré, mert ő ad választási lehetőséget, hogy mihez igazodjunk, mire figyeljünk, mit gondoljunk, és mit érezzünk. Ha a szellemet választjuk, akkor őt fejezzük ki, őt gyakoroljuk, és ennek következtében egyre inkább ráhangolódunk. A szellemmel való összhang útja folyamatos utazás, amely eltart egészen a 4D és 5D létsűrűségekig, miközben a legteljesebb mértékben megéljük az általunk választott STO utat.

Hol helyezkedik el az úgynevezett Mennyek Országa a létsűrűségek között?

Ez nyilvánvalóan STO világ kellene, hogy legyen. Na de melyik létsűrűségben? Vegyük észre, hogy a mitikus Édenkert és a Mennyek Országa különbözik egymástól. Abban ugyan hasonlítanak, hogy mindkettő az isteni erő fennhatósága alá tartozik. De az elsőben az emberek naiv és ártatlan lények – tiszták, mégis sebezhetőek. Ez a 3D STO állapotnak felel meg, ami az áldott gyereki ártatlanság egyik formája.

A Mennyek Országáról azt mondják, hogy oda Krisztus közvetítésével juthatunk el, akit egyenlőnek tekintenek az Élettel, és így az Élet Fájával. Amikor bejutunk a Mennyek Országába, nem a régi helyre térünk vissza, hanem egy új, magasabb rendű állapotba kerülünk, egyfajta fokozatugrás következik be. A Teremtés Könyvében az Elohimok azon panaszkodnak, hogy ha Ádám és Éva ennének az Élet Fájáról (amelyet később Krisztus képviselt), és nem csak a Tudás Fájáról (amely kivetette őket a 3D STS világba, hogy ott megismerjék a jó és a rossz dolgok természetét), akkor olyanokká válnának, mint az Elohimok és megszereznék az örök életet. Ez azt mutatja, hogy maguk az Elohimok is transzcendens lények, a krisztusi kapcsolatuk pedig azt jelenti, hogy ők a Mennyek Orszá-gának lakói.

Így tehát a Mennyek Országa legalább egy 4D létsűrűségű STO birodalom. Ha úgy értelmezzük a Mennyek Országát, hogy az teljesen nem fizikai jellegű, akkor az 5D létsűrűségbe kellene helyeznünk, vagyis az asztrális sík felső rétegeibe. Hasznos lenne tehát általánosítani a Mennyek Országát, hogy az egyszerre jelentse a 4D, 5D és 6D létsűrűségű STO világokat. Úgy is meghatározhatnánk, mint egy „transzcendens STO állapotot és környezetet.”

A Mennyek Országa ezekből a létsűrűségekből állna össze. Legalul a 4D STO „lovagok”, középen az 5D szinten a nem fizikai „királyok” vagy „varázslók” vagy „mesterek”, a 6D létsűrűségben pedig a csúcs közelében az „orákulumok” vagy „istenségek” vagy „soha nem látott lények” vagy „angyalok” foglalnának helyet. Ez a szerkezet szerepel a Grál mítoszokban, és a földi történelem során ezt utánozták a különböző lovagrendek is, például a katharok.